....Leonardo a leggyanúsabb minden középkori személy közül. Vagy maga is Előd volt, azok kései leszármazottja, vagy valaha fiatal korában alaposan beavatták minden tudományukba, amivel korábbról rendelkeztek. Különben elképzelhető-e az, hogy egy ember az 1400-as években olyan vad dolgokon törje a fejét, amelyeket majd csak a jövő valósít meg? És nemcsak találmányokról - tehát tárgyakról - volt szó, hanem olyan eszmékről és ötletekről, gondolatokról és szükségszerűségekről is, amelyekre a maga idejében egyszerűen társadalmi igény sem volt, hiszen nem is lehetett! Leonardo évszázadokkal megelőzte a korát. Ha felsorolok néhányat az ötletei, tervei, találmányai közül, akkor majd megértik, mennyire indokolt mai döbbenetünk - és a gyanúnk vele kapcsolatban. Leonardo fedezte fel a mechanika általános törvényeit. Az Arno folyó völgyében megfejtette az üledékes kőzetek történetét. Színházi díszletterveket készített, aztán feltalált egy emelőszerkezetet, amely pneumatikus elven, vagyis az összesűrített levegő elvén működött. Robothoz hasonló reszelőkészítő gépet alkotott, valamint feltalálta a laposacél megnyújtásához szükséges újfajta, vízierő-meghajtású hengerlőművet.

 

A posztóvágó gép, a tűcsiszoló gép, a amelyet kezelője egy búvárharangból működtethet, mind-mind az ő agyából pattant ki. Feltalálja a keszonkamrát, a láncáttételes meghajtást (mai kerékpároknál alkalmazzák, de ki tudja már, hogy az is Leonardo ötlete volt...?). Megalkotja az arányos és parabolikus körzőt, a lépés-mérő szerkezetet, a hajók sebességmérő berendezését (a ,,log"-ot), az ajtózáró rugót, a kúpcsavart, a Cardan-tengelyt (amit nem is róla neveztek el, valaki jóval később ismét feltalálta). A spirális szíjáttételt, a centripetális szivattyút, a hidraulikus sajtót, a lőfegyverek csövébe vésett „golyópörgető" menetet, a bányásztalicskát, a csapágyas kereket, a sínen járó árokásó gépet, a  fémfúrót, a torpedót, a fogaskerekes bolygórendszert, a hengernyílás-csiszolót is az ő elgondolásai, tervei alapján ismerhetjük.

 

Vagy éppenséggel feltalálta a függőleges repülésre szolgáló légcsavart (lásd mai helikopterek), az ejtőernyőt, a repülőgépet, a békaemberlábuszonyokat, a hajót meghajtó lapát-kereket, a bőr búvárruhát be és és kilélegzőcsővel. Tervezett haditechnikai gyújtószerkezeteket távolról robbantáshoz, kettős fenekű, vagyis elsüllyeszthetetlen hajókat, tűzvető hadigépet.

 

Török megrendelésre elkészítette az Európát Ázsiával összekapcsoló híd terveit, de tervezett olyan alagutat, amelyen egy folyó vizét lehetett volna átvezetni egy hegy alatt. Kitalált harci célokra alkalmazható szélkerekeket, újfajta ostromlétrákat stb. De mindezek mellett még ő tervezte meg a mocsarak lecsapolását, folyamok szabályozását, valamint városépítési terveket alkotott, és készített önműködő ajtót, ébresztőórát, kötélverő gépet, különösen erős fényű lámpát, fűtőberendezést, modern konyhát és újszerű kandallót vagy éppenséggel olyan konyhai nyársakat, amelyeket a tűzhelyről felszálló forró levegő forgat.

 

Olyan árnyékszéket, amelynek ablaka egyben forgó szellőztetőberendezés is. És ha már a szellőzőknél tartott, mindjárt gondolt a kéményekre is, azokhoz is újfajta szellőztetőberendezést eszkábált össze. Az építészet is egyik szenvedélye volt - ezért egyszerű kettős lépcsőket és kettős csigalépcsőket tervezett az épületekhez vagy olyan hosszú szabadon függő szerkezeti elemeket, amelyeket csak a huszadik században, a vasbeton feltalálásával lehetett megvalósítani.

 

Tervezett színházat, amely nappal szentély, templom lehetett, hogy többszörösen kihasználhassák az épületet. Készített szimbolikus játékszereket, és rajzolt olyan istállót, valóságos háziállat-palotát, amelyben a trágyát alul kis alagutakban, csövekben vezetik el, az állatok a táplálékot pedig felülről, ötletes szerkezet által adagolva kapják. Mi több, tervezett előre gyártott házakat, az egyforma elemekből gazdaságosan és gyorsan felépíthető „lakótelepeket". De ő tervezte a latin betűtípusok később nyomdászok által megkedvelt legsikeresebb változatait (amit most Önök 

olvasnak e könyv lapjain, például azt is).

 

De az az ember, aki mániákusan szerette az életet (a piacokon felvásárolta a kalitkában tartott madarakat csak azért, hogy ott azonnal szabadon eressze őket) - éppen olyan szenvedélyesen tervezett és készített gyilkoló szerkezeteket. Például öt-, tíz-, tizenkét csövű, orgonaszerű golyóvetőket, a rakétákhoz kis stabilizáló szárnyakat, egyszemélyes tengeralattjárót, bombavető mozsárágyút, gyújtóbombát, tankot vasburkolattal és megfigyelőtoronnyal, ezenkívül sebes harckocsit sarlós kerekekkel, amelyek csatában aprították az ellenséges lovasságot. Nevéhez fűződik a korabeli srapnell-lövedék, a sokszögű védőbástya várakhoz, egy olyan szerkezet, amely megakadályozza, hogy az ostromlók létráikat a védőbástyákhoz támasszák.

 

De tervezett békésebb dolgokat is, például kétsávos utakat, homorú tükröket gyártó gépet, turbinakereket, vízi mentőmellényt, anatómiai csontfűrészt, zsiliprendszert, izzasztókamrát (szaunát). Foglalkozott az emberi testtel. Sokat boncolt, ő jött rá az érelmeszesedés tüneteire, megértette a vérkeringés létezését, a szívbillentyűk működését. Szemüvegeket tervezett, és elméletben feltalálta a távcsövet is. Tudott a légellenállásról és a súrlódásról, ezért áramvonalas alakú lövedékeket készítet.

 

Tudományos célból elpusztult állatokat preparált, és nemcsak Firenzét és környékét rajzolta meg áttekintő térképen, hanem az emberi test belsejét is úgy, mintha röntgensugarakkal látná azt. Tervezett gőzágyút és rajzokat készített a gőzerő felhasználásáról. Egyszerre volt szépíró, aki aforizmákat, gyermekmeséket, rejtvényeket alkotott igen szép nyelven, de mint szakírót is ismerték, különösen a festészet, szobrászat, vagy éppenséggel a víz mozgásának természetéről írt cikkek, könyvek miatt.

 

Tanulmányozta a fény és árnyék, a fényerő viszonyát, és valószínűleg ő találta fel a turizmus fogalmát is, mintegy négy évszázaddal megelőzve korát. Ugyanis minden egyéb cél vagy ok nélkül megmászta a francia Alpok egyik csúcsát, túlment az örök hó határán is. Hogy fokozzuk a fokozhatatlant (számunkra legalábbis), azt se felejtsük el megemlíteni, hogy Leonardo jóval Galilei előtt ismerte a tehetetlenség törvényét, Newton előtt a hatás-ellenhatás elvét, tudta, hogy a szabadon eső tárgy sebessége arányosan növekszik. Ismerte a hidrosztatika és a folyadékokban mérhető nyomás kérdéseit, de azt is tudta, hogy a fény visszaverődési szöge egyenlő a beesés szögével.

 

Kopernikusz előtt tudta, hogy nem a Föld a világ közepe, tudott az idegrendszer működéséről, és megfejtette, hogyan működik az emberi szem és a pupilla. Mindemellett vegyék figyelembe, hogy itt még messze nem soroltam fel mindent! Ugye észrevették, hogy már hányadik oldalon is járunk a Leonardo által felfedezett tevékenységek végtelennek tűnő sorában?

 

És akkor még egy szó sem esett arról, amiről a világ őt manapság ismeri: csodálatos festményeiről és szobrairól! (A „Mona Lisa", a világ legismertebb festménye is az ő műve.) Ezek után azt hiszem, joggal teszem fel a kérdést: létezik az, hogy egyetlen ember ennyi mindennel foglalkozzon, méghozzá olyan szinten, ahogyan azt ő tette? Hogy ennyi mindenhez értsen, alkosson - mindamellett ezenközben még egy nagy művész is legyen? Nyilvánvalóan egy rendkívüli emberrel állunk szemben, de ez akkor sem elégséges magyarázat. Ha valaki az 1400-as évek vége felé vagy az 1500-as évek elején olyan eszközöket tervez, amelyekre abban a korban nincs és nem is lehet szükség - mivel a jövőről beszél, vagy a múltról. Ha észrevették, az általa tervezett vagy el is készített eszközök egy tekintélyes része az akkori kor emberei számára vagy teljesen fantasztikus volt, vagy nevetségesen idegen, de mindenképpen használhatatlan. Leonardo mint ember a külsejével, viselkedésével, szokásaival is nagyon elütött kora embereitől.

 

Lehet, hogy „Előd" volt? Egyike azok nagy utódainak, „minden titkok birtokosainak"?