Szép estét kivánok Mindannyiotoknak!:)

****

 

SERFŐZŐ SIMON

Az égre feljönnek

 

Észreveszem,

valakik figyelnek az időből.

Mintha szólnának is hozzám,

de nagyon messziről.

 

Kik lehetnek ők?

Kiknek szemét látom

világítani idáig,

pásztázni, mint véres lámpafényt,

át éjszakán, égtájakon?

 

A Hold mögé is,

ha ott járok,

utánam sugárzik tekintetük.

Bensőmbe benéznek,

mintha én néznék be füstös konyhájába

egy halál közeli tanyának.

Kihallgatják szívverésem,

mit dobog? Szavaimat,

hogy az nem szélnek való

ocsú-e?

 

Számon kérnek,

akik ki tudja, kik lehetnek,

akik éjszakáimban

csillagokkal az égre feljönnek,

szelekkel kiáltanak:

követelik az arcukat rajtam,

kezemből kézfogásukat,

amit átadva az utánuk jövőknek,

én megőriztem-e?

 

Számon kérik példájukat,

azon éltem-e?

Hűségüket,

megtartottam-e?

 

Összezsugorodva rögökben,

csontjukra maradva,

magukat féltik bennem,

életüket, hiszen már csak

énbennem élhetnek,

hazamehessenek velem,

legalább a kicsavarodott kerítéshez,

hallhassák, amit én hallok:

a zörgő utakat

megállíthatatlan kerekek tapossák,

s fennen örök szél lobog.