Többféle egyenlőség van, és te szereted összemosni őket. :) Volt külön olyan, hogy "egyenlő javakat mindenkinek" és van olyan, hogy "egyenlő jogokat mindenkinek". Igazából mindkettő megvalósíthatatlan, mert szeretjük egymást méricskélni, hogy vajon "megérdemli-e", "tud-e vele bánni". Szerintem ha nem tud, az ő baja, de előre lenyomni és nem biztosítani neki, hogy úgyse tud vele majd bánni, csúnya előítélet. A szocializmus segítségével egyszerre nagyon sok ember tudott felemelkedni a sárból, miközben nyilván voltak lemorzsolódók is és természetesen megkérdőjelezhető, hogy lehet-e arra normális társadalmi berendezkedést alapítani, hogy elvesszük a gazdagtól, ami az övé és kiosztjuk azok között, akiknek nincs.

A sógorom is fogyatékos, ami azt jelenti, hogy korlátozottan cselekvőképes. Sose sajnáltam tőle, ahogy a te fiadtól se sajnálnám, hogy számára előnyös dolgokat megkapjon anélkül, hogy ellenértéket tenne le az asztalra. A fogyatékosság, a gyámság alatti élet pont egy kedvezmény: jogokkal jár és a kötelezettségeket elengedi vagy olyan mértékig vasalja be, ameddig ez lehetséges. Amiért pl. nem behívható katonának, elvennéd tőle az alkotmányos jogait is? Amiért a belátóképessége gyerekszinten maradt (a sógorom), elvennéd tőle az alkotmányos jogát, hogy számára előnyös szerződéseket kössön, legyen hol laknia és legyen mit ennie, tanulhasson, képezhesse magát és ha képes rá, dolgozhasson? Gondolom, nem.