Álmomban kamasz voltam, 16-17 éves. Nem kinézetre, érzésre. Egy másik kamasz lánnyal (akinek az arcára sem emlékszem) és egy 40 körüli hawaii inges férfival (szintén nincs előttem az arca) mászkáltam egy városban. Valami kirándulás lehetett, és a két társam nem rokonom volt.

Egy olyan városrészbe értünk, ahol égig érő halomban álltak régi, rozsdás konténerek. lakótelepi konténerek. De nemcsak így egymásra hajigálva, hanem szépen egymásra rakodva stabilan,  nehogy ledőljön, egy egész hatalmas építményt képezve ezzel (kb 3-4 egymás melletti tömbháznak nézett ki)  A környékbeli gyerekek játszottak is bent. Nem dőlt le, nem ingott. Nem helyenként volt rozsdás, hanem teljesen, mindenütt csak rozsdaszín, míg a szem ellát. Emellett egy ennél jóval kisebb (szemétdombnyi vashulladék állt, szerszámok, ilyesmi, részleteiben kivehetetlen szintén rozsdás vashulladéktömeg. 

A helyiektől úgy tudjuk, ez konténer-monstrum , illetve ez az egész telep "ez a huta" - így mondták tömören, és többet nem is mondtak róla. ( kicsit olyan benyomással, mintha régi korokról nem beszélhetnének, vagy már nem akarnak, talán örülnek hogy végre véget ért) 

Talán Itt olvasztották be régen a vasakat (?) gondoltuk. , de hogy miért és mikor szűnt ez meg, az nem derült ki. 

---

ilyesmit találtam a rozsdára, hogy valami régen elavult eszme, 

a huta, ill. kohóra, hogy szenvedélyesség, ami eszmékhez való ragaszkodásban nyilvánulhat meg. 

ez így igaz lehet-e, és még próbálom akkor a saját életemre átfordítani. köszönöm, ha valaki válaszol.