Szlukovényi Katalin

Mindegy

E fülledt, nyugtalan nyáréjszakán
minden történetünk olyan silány,
mint egy B-kategóriás film.

Urbánus füstbe fulladt utcahossz,
a kilátástalan vágy, hogy megossz
bármit. Ugyan kivel?

Egy lámpa fényében felrémlő emlék,
ki voltam, bár hiányzik, az se lennék,
s noha felkínálja magát rím,

de padon heverő hajléktalan
ki nem mondott, csak elgondolt szavam,
engem sem érdekel.

Csupasz, poros villanykörték alatt
belsőudvari málló vakolat,
úgy is mondhatnám, hazaérek,

kicsit még lézengnek fejemben álmos,
papírmasé-szerűen általános
és felcserélhető személyek.