Mert nem bírtam tovább. Amikor Bond kiúszott a tengeralattjáróról, a túlnyomásos vízbe, felálltunk és el.

Pedig reméltem, hogy legalább nézhető színvonalú lesz a film. A többi James Bond alkotások sem hihetetlen művészeti értékű filmek, de azokat legalább 1x meg lehet nézni. S helyenként még élvezni is.

Ahogy néztük a különböző, banálisnál banálisabb jeleneteket, a mesterséges indítékokat, a kusza és naív cselekményt, arra gondoltunk, hogy hogy nem sül le a bőr a James Bond sorozat jelenlegi alkotóinak az arcáról, egy ilyen színvonalon aluli résszel kiállni. A cím elé ki kellet volnsa tenni egy előjelet, mondjuk így: -007.

Persze nem biztos, hogy ez a többséget befolyásolta volna abban, hogy végignézzék a filmet, végül is mi is csak az utolsó negyed óráról távoztunk, pedig már az elején kellett volna. Ahogy jöttünk le a lépcsőn, visszanéztem a közönségre és kedvem lett volna odaállni eléjük és megkérdezni:

– Miért nézitek ezt az imperialista szarságot?

De olyan abszurd volt a gondolat, hogy végül nem tettem.

Vajon mennyire tudják még meghülyíteni a népet, hogy tágra nyílt szemekkel és kikapcsolt aggyal bámulják a sületlenséget, és még tetszen is nekik? Tudunk-e nemet mondani? Miért nem merték, csak burkolva megírni a filmkritikusok, hogy ez egy szar?

Félek, hogy egyre többen csak a csordában állnak.