"Boldogok a szívükben tiszták, mert meglátják az Istent"

Aranyviki, kezdek bepipulni rád! :-) Ezt én akartam, pont ma, pont ide beírni, hát erre nem meglátom, hogy már itt van! Igaz, hogy én nem az altalad megjelölt ok miatt, hanem csak úgy.

Na mindegy. Vissza a lényeghez:
Mit jelent számomra ez a tanítás? Már évek óta lebeg körülöttem ez a gondolat, újra és újra meditációra kényszerít és nem tudok ellenállni a szépségének. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik amit írok, de számomra ez a Mester tanításának esszenciája. Úgy érzem, ha ezt megvalósítjuk magunkban, akkor nincs tovább, nincs ennél több amit meg kellene értenünk. Végtelenül egyszerű és cáfolhatatlanul igaz. Felette áll minden vallási és világnézeti komplexusnak.
Igazán keressük Istent? Ellenőrizzük le ennek a kijelentésnek az igazát, ne csak elhiggyük! Próbáljuk meg napról napra megtisztítani magunkat a negatív gondolatoktól,érzésektől, (gyűlölet, harag, szenvedély, gőg, féltékenység) és egy nap meggyőződhetünk arról amit ez a mondat takar. Egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg szívünk tisztításáról. Ima, meditáció, spontán, önzetlen szolgálat. Ne gondoljuk soha, hogy "én már tiszta vagyok", hanem csak hagyjuk, hogy az Isteni tisztaság és szeretet végleg elcsábítson minket, hagyjuk, hogy minden sejtünket átitassa ez a világosság. Napról napra magától lehullanak ragaszkodásaink, félelmeink és az elmélyülés csendjében megtaláljuk Őt. Ott van a szívünkben, nem is volt soha máshol, de mivel ott sötétség és zűrzavar volt, mi kívül kerestük. Semmi különöset nem kell tennünk, mert ahogy egyre egyszerűbbé, tisztábbakká válunk, úgy válunk egyre tökéletesebb eszközévé az Ő szeretetének. Már nem kell szenvednünk attól, ha másokat szenvedni látunk, mert nem vagyunk tehetetlenek. Nem kell, hogy gyógyítsunk, mégis amerre járunk meggyógyulnak. Nem is tudunk róla, nem is kell, hogy tudjuk. Nem evangelizálunk többé a szó hagyományos értelmében, csak magunkat térítjük meg másodpercről másodpercre, és válunk olyanná, amilyenné másoknak is érdemes, amit mások is követni akarnak. És, ha majd akkor, látva állandó örömödet és tisztaságodat megkérdezi valaki, hogyan lehetne ő is boldog, csak annyit válaszolsz: "Boldogok a szívükben tiszták, mert meglátják az Istent". Nincs más, nincs több amit tenni kellene, mint megvalósítani egyetlen mondatot.

Egy másik aspektus, ami mostanában többször is felszínre hozta a gondolatot, az pont az index olvasása volt. Ez a negatív aspektus. A sok vita vallásról, világnézetekről, Istenről (ezt értette az adott kinyilatkoztatáson, vagy azt), sokszor egymás becsmérlése, ezek fájdalmas olvasása mindig ezt a gyönyörű mantrát juttaták eszembe. Akinek erről az igéről csak néhány betű és két kettősponttal elválasztott szám jut az eszébe, az túl sokat tud ahhoz hogy tisztán lásson. Úgy tűnik, hogy mindenki mást szeretne megtéríteni, de nagyon kevesen vannak, akik igazán keresnek, akiknek az életük múlik azon, meglátják-e Őt vagy sem. Mit nyerünk azzal, ha másokat a magunk oldalára állítunk, miközben mi magunk sötétségben botorkálunk? Biztos, hogy nem színezi át a szívét, gőgös győzni akarás annak, aki másokat meg akar téríteni? Önvizsgálat. Ha az egész világot megnyerjük is, ugye, de önmagunkat elveszítjük, mindent elveszítettünk. Ki az, aki igazán keresi Istent? Az ne jelentkezzen, hogy "én!", hanem maradjon csendben és kezdje el a kemény, de örömteli munkát, megtisztítani önmagát! Egy másik gyönyörű mondást idézve: "A méhek csak addig zümmögnek, amig meg nem találják a nektárt, amint rátaláltak csendben maradnak". Csak addig vitatkozik valaki Istenről, csak addig csap nagy zajt a saját tudása körül, amig meg nem találta Őt. Ha megtalálta csendben marad, és Vele foglalkozik, élvezi a nektár édességét.

Szeretettel,
Spotless