Micsoda véletlenek! Nekünk ugyanis szeptember 5-ére szól a szardíniai jegyünk (nem tudtunk ellenállni a 3.750 Ft-os repjegyeknek), de már szemezünk az október 2-ai korfui járattal is (hátha addig sem zárják le az országot, mindegy, majd eszünk az Airbnb-s kecóban főtt spagettit, csak menjünk). 2018-ban voltunk a Costa Blancán, mondjuk nem kellett ott sem ficeregnünk a zsúfolt utakon, mert márciusban mentünk. Nem fogtok csalódni, főleg, ha nem a nyár kellős közepén mentek és felderítitek a partoktól beljebb eső hegyvidéket is. De nem offolom tovább ezt a topicot, válaszolok inkább a zakynthosi kérdéseidre:

A motorcsónakot Saint Nicholasban (a nagyobbacska kikötőtelepülés északnyugaton). Más helyeken is kínálták, de sokkal drágábban, mint itt. A kölcsönző megközelítése: Ha délről mész be a tengerparti úton, a település túlvégénél, a kikötő mólóval átellenben, az út baloldalán van egy kitelepülés, amiben egy pasas ücsörög. Ha éppen nem, keresd meg! 25 eurót kért óránként, de egy teljes napra 120 eurót (ami pl. a horvát áraknak a fele sem). Nos, megbeszéltük vele a két nappal későbbi randit, de pont nem volt ott. Mivel előszezon volt, le is csapott ránk a többi hiéna, azt állítva, hogy ők ugyanaz a cég (persze nem). Ők alákínáltak, 100-ért adták volna. Közben előkerült a mi öregünk is, végül ő is odaadta 100-ért. Ez azt jelenti, hogy 09:00-kor ki lehetett futni és 17:00-re kellett visszavinni a hajócskát (de a „műszaki” kiadást végző srácok azt mondták, akkor visszük vissza, amikor akarjuk, úgyis ott lesznek). A 100 eurón felül ki kell fizetni a benzint, amit elhasználsz, nálunk ez 38 eurót tett ki. Összességében tehát 49.000 Ft-ba került a naphosszat „száguldozás”  - napozás – strandolás – barlangjárás a „saját” motorcsónakunkkal, ami (mivel öten voltunk) fejenként 10.000 Ft-ot sem tett ki, ami pedig kevesebb, mint a 30 eurós, négyórás lehetőség, hogy 100 másik emberrel, heringként öböl-túrázz egy emeletes hajón. Nyilván ez főidény előtti ár, de a mulatság összehasonlíthatatlanul jobb, mindenki vezethetett, a csajok majd kizuhantak a kanyarokban meg a hullámokról visszacsapódva, szóval nagyon vidám. Elkérték ugyan a vízijártasságit, de már akkor gondoltuk, hogy csak amolyan plusz-információként, ugyanis pont azért 30 LE-sek a motorok, mert nem kell hozzájuk ilyen papír. Van segédmotor is a hajókon, lehetett választani Johnson, Yamaha, stb. motorral szerelt típusokat is.

A hitelkártyát általában elfogadták, de nem lennének görögök például a motorkölcsönzőben, ha nem jelentették volna ki, hogy a már előzőleg, levélben lealkudott ár „csak készpénzes fizetés esetén érvényes”. A „vendéglőink” egyike egy olyan külvárosi csehó volt, ahol másfél euró volt a gyros, ott meg sem próbálkoztunk, a többi helyen meg… hát, nem is tudom már, amúgy meg nem spiláztuk túl a vendéglátózást, hiszen egy nagy kecót béreltünk szuper konyhával, tudunk jókat főzni helyi alapanyagokból, így inkább utazunk még egyet a megmaradt lóvéból. A boltokban természetesen mindenhol elfogadták (külön euroszámlás kártyám van, úgyhogy én általában azt erőltetem).