A visszakérdezés stimmel, a nihilizmus nem, és az sem, hogy a gyerekből nagy valószínűséggel homoszexuális lenne. Pont akkora valószínűséggel lenne belőle homoszexuális, mint bárki másból, legfeljebb ha az lenne belőle, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel tudná ezt kibontakoztatni. Tudod, milyenek a szülők...

Szerintem az nem nihilizmus, ha a saját ízlésünket nem erőltetjük másokra. Az a nihilizmus, ha nem ismersz az ízlésen kívül más rendező elvet. Akkor még olyan különös gondolataid is támadhatnak, hogy a társadalom 90%-ának felfogását kövesse a maradék 10% is, vagy legalább tegyen úgy, mintha.

A pedofíliát nem értem igazán. Tűrhetetlennek tartom, ha bárki bárkit bárhogyan kihasznál, ha az emberek erőszakkal kényszerítik egymást önző érdekeik kiszolgálására, ha feleslegesen okoznak másoknak testi vagy lelki szenvedést. Ha gyermeknek ártanak így, akkor még sokkal erősebb ellenérzéseim vannak. De az még egyetlen gyereknek sem ártott, ha szerették (felnőttnek sem). Lehet, hogy a pedofília is olyan, mint amikor a trolibusz befordul a sarkon: nem mindegy, van-e jelzőlámpa, milyen épp a fénye, ott megy-e egy gyalogos, és hol van a vezeték. És hogy van-e ott utca egyáltalán.