Van valami személyes érintettségem is.

 

Apai nagyapámék Draganovóból (ma: Gorna Orjahovica járás, Veliko Tarnovo megye, Bulgária).

 

Draganovo kivételes abban, hogy azon kevés települések egyike, melyek még a török hódítás előtt lettek alapítva, s azóta is folyamatosan megvannak. Az első adatok a faluról a XII. századból származnak. Egészen a XX. századig fontos regionális központ volt, a Veliko Tarnovo és a Fekete-tenger északnyugati partja közti ókor óta létező főút mentén fekszik ugyanis.

 

A Jantra folyó partján fekszik, ez a Duna egyik mellékfolyója, magyar szemmel nem nagy folyó.

 

Az egész régióban kiváló a termőföld, az ország egyik zöldségtermesztő központja. Amikor a XVI. század elején megérkezett a paradicsom Amerikából, ez bizonyult a paradicsomtermésztésre leginkább alkalmas területnek a bolgárlakta területeken. Szóval ez az a régió, ahonnan aztán elindultak a bolgár kertészek Közép-Európába, többek közt Magyarországra is. Itt találták ki a magyarul “bolgárkertészet” néven ismert termelési módszert.

 

A magyarországi bolgárok kb. kétharmadának az ősei innen és a közeli településekről származik.

 

Jelenleg Draganovo egy teljesen jelentéktelen, alig 2 ezer lakosú, szinte teljesen nyugdíjaslakta falu, egyre növekvő cigány lakossággal. Egyszer jártam ott, 25 éve, azóta nem mertem újra menni. Máig vacognak a fogaim az ott látott lepusztult állapotoktól. De tervezek elmenni oda még, hátha azóta van valami pozitív változás. Bár azt hiszem, látva az adatokat, hogy ismét csak a természeti környezet lesz az egyetlen ott, amit pozitívumként lehet említeni.