Sziasztok!

Károli fordítás:
Máté 6:27-32
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.

Katolikus fordítás:
Máté 6:27-32
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.

Nos, a HIT-vita topicban olvastam Jézusnak ezt a mondását s persze ennek egyfajta értelmézését egyik vitapartnerünk tollából (na jó, billentyűzetéből). Mível némi fordítási különbség van a Károli és a katolikus szöveg között ezért idéztem mindkettőt, ugyanakkor nekem mindkét fordítás ugyanarról szól, azaz
a házasságról illetve együttélésről és erre vonatkozóan a lélek és a gondolatok tisztaságáról. Számomra nincs különbség a házasság és az együttélés között, mert nekem az érzések, érzelmek őszintesége teremtik meg az alapot mindkettőhőz, ugyanakkor külsőleg vagy társadalmi szempontból a házasság jelzi azt, hogy két ember összekötötte sorsát. Ha szerelmes vagyok, szeretek egy nőt akkor ugyanolyan fontos a kapcsolat lelki-testi tisztasága, őszintesége s ilyenkor tényleg vak vagyok, nem veszek észre más nőt. Az a legszebb ajándék és érzés attól akit szeretek, ha viszontszeret és megosztja velem lényének, életének egy részét vagy egészét s megpróbáljuk közösen járni utunkat, úgy ahogy Atyánk megadja és az élet hozza, néha sírva, néha nevetve. Az évek múlásával a szerelem megfakul(hat), de ha helyében ott marad, megerősödik a szeretet, a barátság és az az érzés, hogy Ő a Társam, akkor úgy érzem, nincs semmi baj. Azonban az is kiderülhet, hogy a kapcsolat valami miatt nem mükődik és mintsem, hogy állandóan marcangoljuk, fájdalmat okozzunk egymásnak, jobb ha külőnválunk. De! az élet megtanított rá és ismerem magam annyira, hogy bátran kijelenthessem: nem fogom megcsalni barátnőmet vagy feleségemet és nem amiatt fogok, szakítani ( válólevelet adni :o) ) mert feltünt egy másik nő a láthatáron.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nálam nem müxik a csupán testiségről szóló kapcsolat, azaz hogy érzelmek nélkül szeretkezzem valakivel, vagy akár az egyalkalomról szóló együttlétek. (Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy elitélném azokat, akik ezt teszik.)

Gondolom sok férfitársammal előfordult, hogy megismerkedett és megkívánt egy nőt főleg, ha az azonosult a tudalattiban élő "animával", általában ilyenkor ez villámcsapásként hat. :o) S bizony ez a megkívánás (főleg, hogy ilyenkor komoly biológiai és kémiai folyamatok indulnak be) elég erős tud lenni ahhoz, hogy a gondolatot tett kövesse, elég sok hazugságot és/vagy fájdalmat vonva maga után. Ugyanakkor kinek ne jutott volna eszébe (lehet, hogy van akinek nem) kedvese arca azzal a mély rosszérzéssel, lelkiismeretfurdalással párosulva amely csendben figyelmeztet arra amit tenni készül. Most nem arról az esetről akarok beszélni, amikor valakinek nincs lelkiismeretfurdalása vagy ezt különböző indokokkal becsapva, elaltatja, mert akkor valóban már csak idő kérdése, hogy mikor teszi meg. Hanem arról, amikor a nemi vággyal szembenálló szeretet és lelkiismeret nyilvánvaló konfliktushelyzetet idéz elő, mely egyre jobban fog kínozni, emészteni s végül hatalmába kerít (megszáll a démon :o)) ). S ezen a ponton mindig elcsodálkozom Jézus mesteri tanításain amelyek számomra így hangzanak: ha valami megbotránkoztat, vágd el, dobd el magadtól, ne állj ellent neki, de ne is azonosulj vele! Ne ragaszkodj, engedd el magadból azokat a vágyakat, gondolatokat amelyek benned megosztottságot, megbotránkozást keltenek és hazugsághoz, csaláshoz, fájdalomhoz vezetnek. Vedd észre, hogy még nincs nagy baj, a szívedben már vétkeztél ugyan, mert emberből vagy és nem vagy tökéletes, érzed is ennek kezdő súlyát, hatását, de nincs rá szükséged, hogy ebben tovább bele mélyedj. Mondj le arról, hogy ez az öröm amit megkaphatsz, a szeretteidnek vagy más, akár ismeretlen embernek a fájdalmán vagy annak esélyén keresztül legyen a tiéd.

Sziasztok,
álomhajós