"ellenben csont hulye vagyok hozza, es ezen meg a google sem segit. "

 

Hogy kicsit az Ablak Zsiráfos vonaladhoz kapcsolódjak: elolvasod a könyvet, pl a zsiráfról. Majd bemész az állatkertbe, meglátod a zsiráfot és azt mondod: jé, ez egy zsiráf. De ettől még nem fogod tényleg ismerni a zsiráfot :)

 

Ez egyszerűen idő kérdése. Rengeteg gyakorlás. Nem fogsz olyan kiadványt találni, amit eolovasol, megnézel - majd profi leszel és nekiállsz egy bútornak és minden elsőre klappol.

 

Sok kértdést is felvet a terved:

- milyen bútort? (konyhaszekrény vagy franciaágy vagy kissámli?)

- miből? (bútorlap? fa? csapolásokról kérdeztél így elsőkörben a fa ugrik be, dehát a bútorlapnál a pl a tiplis kötés is tekinthető egyfajta csapolásnak).

- mivel? (milyen szerszámaid vannak?)

 

Ezek csak a legfontosabb kérdések.

 

Én azt mondanám, hogy ne rögtön ágyneműtartós, felnyithatós franciaággyal kezdj, vagy komplett konyhaszekrénnyel. Kissámli. Az jól jöhet mindig :) Jól lehet gyakorolni vele a kötéseket is. 

 

Túl sok bútort nem készítettem életemben, ha mégis az fából volt,. Kosaras ülőke (sajátcsapos kötés, tiplis kötés), összecsukható kisasztal (sajátcsapos kötés), ez ugyan nem bútor mert a korábban linkelt hengercsiszoló, de van benne lapolt kötés, aztán ez sem bútor, mert hintaló öcsém kisfiának, ennek a kötéseit csak kézi szerszámokkal készítettem el.

 

Stb, stb .. egyikhez sem volt ablakzsiráfom, a szakmám meg "infós" - egyedül az volt, meg az van, hogy próbálkozol, gyakorolsz - aztán egyszercsak menni fog.

Akár úgy, hogy két lécdarabot minden különösebb értelem nélkül összecsapolsz. Fűrésszel, vésővel, vagy asztali fűrésszel. Ollós csappal, lapolt kötéssel, sajátcsappal - akármivel, csak gyakorolj. Aztán jöhet a kissámli :)