Úgy néz ki mindenkinek vannak kedvencei :), hasonló élményeim voltak a 80-as években a Nagy Líbiai Arab Dzsamahírija ifjakkal, a hátat fordítani tilalom nagyon aktuális volt, ugyanis egy tőr volt az illetőnél:)

Nem merem állítani hogy annyit időt töltöttem a Tel-Aviv -Dakar tengelyen hogy nagyon alaposan megismerjem a helyiek teljes keresztmetszetét, de ahhoz épp eleget hogy rájöjjek hogy Allah demokratikusan osztotta szét az alját is, jusson mindenhova:), csak az nem mindegy hogy az alja ott marad vagy idekerül :)

Iskolázatlan, hát ez nagyon relatív. Nem azt akarom mondani hogy az arab világban jujj de magas ( meg afgán és arab olyan mint a perzsa meg az arab, messziről sem rokonok:)), de van egy érdekes tény: meglátszik hogy honnan indultak és milyen alapokkal. Itt most nem azt kell érteni hogy a vezető réteg vagy csemetéi hol végeztek, hanem hogy a régiesen népoktatás :) milyen. Példa: a franciák, britek  amikor önszántukból vagy kirugdosva de távoztak, hátrahagytak egy működőképes oktatási rendszert amely a sajátjukról volt mintázva,  az új államok erre építeni tudtak, pld. Tunézia, Algéria, Marokkó.

Egy több évtizedes háború vagy polgárháború ezt az alapot ( vagy magát az egész iskolarendszert) teljesen lerombolja, történt már ilyen Afrikában jó néhány helyen, nagyon hosszú idő helyreállítani ( közben meg kitermelődik egy semmihez sem értő réteg....). Most nem tudom milyen a helyzet, de az amcsik már bő egy évtizede voltak bent amikor piszok nehéz volt összeszedni egy afgán csapatot amely legalább minimális idegen nyelv és PC tudással rendelkezett, nem valamilyen NGO pályázatíró csoportról volt szó  hanem egy szerviz brigádról:).

Lehet hogy nem forogtál eleget indogermánok:) és perzsák :) között, szvsz árnyaltabb lenne a véleményed:)