2020 legjobb magyar nyelven megjelent képregényei

1. Koska Zoltán: A nagy Csé

 

A rendszerváltás előtt nem nagyon jelent meg olyan irodalmi mű képregényes feldolgozása, ahol nem az lett volna feltüntetve a cím alatt, hogy XY regénye alapján írta Cs. Horváth Tibor. A Csé nem szimplán egy képregényes forgatókönyvíró volt, hanem ő ütötte át az ötvenes évek kultúrpolitikáján, hogy a klasszikusok feldolgozásával az ifjúság szolgálatába lehetne állítani az addig leginkább tiltott, képregény nevű imperialista vívmányt. Cs megítélése korántsem egyöntetű, hiszen hasonlóan egyeduralkodó volt a képregények terén, mint Kuczka a fantasztikumban, ráadásul mai fejjel a forgatói meglehetősen sablonosak, még csak véletlenül sem igyekezett kihasználni a képregény kereteit és a keze alá dolgozó zseniális rajzolókat. Mondjuk részemről is csak utólagos okoskodásról van szó, hiszen gyerekfejjel én is rommá olvastam az összes füzetkét, meg a Fülesből kivágott és füzetbe ragasztgatott képsorokat, és még véletlenül sem jutott eszembe igazi képregényírók után nyafogni.

 

Tök jó, hogy megjelent egy, a magyar képregény történetére reflektáló képregény, hiszen a különböző művészeti ágaknak mind megvannak a saját retrospektív megközelítései, másrészt viszont Koska Zoltán első nagy, rendes terjesztésben kapható kötete nem szimplán hiánypótló, élvezetes olvasmány, de mint papírmozi is rohadt jól működik. Megkockáztatom, hogy akik soha életükben nem olvastak Fülest és társait, fogalmuk sincs róla, hogy milyen fizimiskája volt Korcsmárosnak, Zórádnak, azok is élvezni fogják. Nem nagyon lett dokumentálva ez a korszak, talán csak néhány könyv született a témában. A szerző életkorából adódóan csak az ezredforduló után csöppent bele a hazai képregényes világba és az infómorzsáit leginkább a Képregény Kedvelők Társaságának havi szeánszaiból rakta össze, ahol gyakran megfordultak olyanok, akik még ismerték Cs. Horváthot. A képregény jelenetei alapvetően fikciósak és az említett morzsák adták az ihletet a szerzőnek, viszont helyet kapott egy konkrét megtörtént esemény is: a legendás, '85-ös püspökladányi képregény-konferencia, ahol a Galaktika-főnök, Kuczka Péter korabeli deathmatch módban esett neki Cs-nek.

 

Stílusos, egyszerű, a kor miatt retró-elemeket sem nélkülöző, de műfajában modern, kortárs mestermunka. Ha csak egy képregényt akarsz megvenni, akkor ez legyen az.

 

2. Warren Ellis: Transmetropolitan - A teljes gyűjtemény 1.

 

Elsőre nekem ez egy kicsit csalódás lett. Az első 100 oldalon olyan érzésem volt, mintha valami vanabi hip-hopot hallgatnék, ahol az a cél, hogy adott idő alatt, minél több káromkodást, rajoskodást, lazázását kell beletenni a szövegbe. Voltak már itt is nagyon erős képek és mondatok, de valahogy nem nagyon akart összeállni ez a cyperpunk-katyvasz. Aztán úgy a kötet harmadánál kezdtem ráérezni az ízére, és utána már letenni sem nagyon tudtam. Ugyan Ellis szövegvilága és történetvezetése a későbbiekben is eléggé fapadosnak tűnik mondjuk egy Moore-hoz, vagy Gaiman-hez képest, de vizionáriusként egészen döbbenetesen látta 25 évvel ezelőtt a jelenlegi klímát, legyen szó politikáról, médiáról, popkultúráról, technológiáról. Egyszer-kétszer még át kell rágnom magam rajta, hogy megfelelően helyére kerüljön, mert egy közel 500 oldalas monstrumot egyszerre nem olyan könnyű megemészteni, mintha füzetenként, akár évek alatt épül be a szervezetbe.

 

 

Jeff Smith: Konc 1. - Távozás Koncfalváról

 

A hazai gyerekképregények piacán lévő hiányt hivatott betölteni a Konc megjelenése. Jeff Smith rommá díjazott klasszikusának titka az egyszerűségében van: néhány vonal elég, hogy a kis koncok élettel, karakterrel és végtelen mennyiségű cukisággal teljenek meg, miközben fokozatosan tárul fel egy titkokkal, furcsaságokkal teli csudavilág. Szűk körű, nem túl reprezentatív felmérésem alapján sajnos tíz éves kor alatt nem igazán tud működni, egyszerűen annyi ingert, színes-szagos, szó szerint kacsalábon forgó könyvet (meg minden mást) kapnak a mai gyerekek, hogy egy fekete-fehér képregény már eleve hendikeppel indul náluk, pedig itt a színtelenség nyilván nem a fapadosságot jelöli, hanem a stílust. Ilyen szempontból a nagyjából ugyanakkor megjelent, totál színárban úszó - szintén gyönyörű - Egérőrségnek sokkal könnyebb dolga van. Gondolkodtam is a belistázásukon, de az első részek után a Konc történetében sokkal nagyobb perspektívákat érzek, de az Egérőrség is kiváló, szupercuki képregény.

Nickolas Tackian: Megváltás 1. - A Hit Zsoldosai

 

Történelmi lektűr, a Hét mesterlövész átültetve a keresztes lovagok korába. Farkas Lajos képi világa tökéletesen illeszkedik a Pajtásból, Kockásból, Fabulákból itthon is jól ismert francia történelmi képregényekhez. Nem véletlen, hogy egyre többet foglalkoztatják a legnagyobb európai piacon - zseniálisan tolja ezt a realista ábrázolást. Vannak itt olyan panelek, képsorok, amik ugyanolyan hatást étek el nálam, mint annak idején a Dr. Justice, Taranis, Rahan és társai. Tackian a franciaknál már elég bejáratott névnek számít, a dramaturgiai fordulataival voltak gondjaim, néhol el tudtam volna viselni, ha nem ennyire szájbarágós, de alapvetően ez a formátum erről szól, nem a terjengősségről. A nagy alakú, francia albumformátum szépen kiemeli a képeket, de a történet is elgondolkodtató, jóval több egy szimpla zsánerdarabnál.