Abban igazat adok Micunak, hogy a "kultúrák" védekeznek, akár "az egyetemi tanár torkának átvágásával" is, vagy legalábbis fegyveres módon. Most olyasmiről fogok írogatni, amihez nem értek (politika), de saját benyomásaim és félelmeim alapján nagyon pesszimista vagyok.
Napjainkan zajlik egy érdekes változás a világban, amiből megjósolni sem tudom, mi fog még kijönni. Ez a változás a világ egypólusúvá válásával kezdődött.
Ha az USA és Európa képes összefogni, akkor -- jelenleg, és a belátható következő 30 évben -- bármit megtehetnek. Elfoglalhatják a közel keletet, diktálhatják a feltételeket a Föld bármely más országának. Hogy ez jó lesz-e nekünk vagy sem, azt nem is sejtem. Hogy miért?
Az eddigi béke az erőegyensúlyon alapult, ami mostanra felborult. Volt már hasonló Európában a történelem korábbi évszázadaiban. Ha bármelyik európai ország kezdett annyira megerősödni, hogy a többiek fölé nőhetett volna, rögtön összefogtak ellene. Nem volt divat a katasztrofális vereséget követő feltétel nélküli megadás, és az eközben létrejött helyzet véglegessé válása. Ez az USA belépéséig (1.vil.háb.) volt így.
Most, hogy a SZU összeomlott, maradékai a padlón fekszenek vagy térdepelnek, megint olyan változások szelét érzem, amik nem töltenek el nagy örömmel, pl. a nemzeti szuverenitás eltűnése és valami tetszőleges, számomra követhetetlen logikájú értékrenddel való helyettesítődése. Nem világos, hogy a "nyugati" hatalmak -- az USA abszolút vezényletével -- milyen elvek alapján preferálnak egy-egy népcsoportot egy másikkal szemben, vagy egy elvet a másikkal szemben. Mitől jobbgyerek egy boszniai muzulmán, mint egy horvát, vagy mitől jobb egy albán, mint egy szerb? Mert azon kívül, hogy egy adott pillanatban ő volt a gyengébb, ezért (és csakis ezért!) őt aprították fel, és nem ő a másikat? Miért vagyunk mi kötelesek befogadni ebbe a kis országba egy csomó kőkorszaki bunkót? Szállást, emberi jogokat, munkát, letelepedést adva nekik, szándékosan eltaposva azok félelmét, akik ezen emberek óriási népszaporulatától félnek? Még egyszer mondom: nem érvekkel megcáfolva, hanem elhallgattatva, lefasisztázva, stb. Miért mindig a civilizáltabb, a szelidebb húzza a rövidebbet? (Ezt neveztem el régebben primitivizmusnak) Az, aki csak egyszerűen boldogulni szeretne az életben, és ezért hajnaltól későig dolgozik, hogy nincs ideje ordítozni, szerveződni, meg egyéb "demokratikus" jogait gyakorolni?
Pl. hol volt az USA Szomáliában?
Más:
Attól is nagyon félek, hogy 30 év múlva egyenrangúak leszünk-e még? Mert ha olyat le lehet írni, hogy 6 fő megölése x népcsoportból nagyobb bűn, mint 40 fő megölése egy másikból, akkor félni kezdek. És ha az ellenkező véleményeket vita helyett börtönnel hallgattaják el, akkor teljesen biztos vagyok abban, hogy itt az egyenrangúság már ma is csak látszólagos.
Megint más:
Az emberi meg demokratikus jogok nevű izé nem éppen a középrétegnek kedveznek. Hogy mitől tartok, azt most leginkább a büntetési módozatokon keresztül tudnám megmagyarázni. Sajnos, helyenként túl aprólékos példákat fogok felhozni, hogy ne a levegőbe beszéljek, és ezért joggal vetődik fel bárkiben, hogy mi köze van ezeknek az emberiség jövőjéhez? Nos, ha elgondolkodtok, és a tendenciát és vezérlő gondolatot keresitek a példák mögött, akkor világosabb lesz (amennyire és világos vagyok :-) )
A társadalom által nem preferált cselekedetek megelőzésének és megtorlásának filozófiája mostanában valami zavaros baromságtömeggel lett helyettesítve. A történelem kezdeteitől századunk közepéig ugyanis a büntetések rendszere szorosan illeszkedett a mindenkori társadalmi és tudati fejlettséghez valamint az életszínvonalhoz. Gondoljunk például a középkori büntetésekre, vallatási módszerekre, vagy a vallások által gyakran emlegetett pokolra. Azt hiszem, hogy az 500 évvel ezelőtti életszínvonal meg az orvostudomány akkori fejlettsége mellett és az emberek többségének akkori tudati szintjén csak irtózatos büntetésekkel és fenyegetésekkel lehetett visszatartani az embereket a bűncselekménytől. Ez a rendszer működött is. Ha egy középkori parasztot bezárnának egy mai börtönbe, alighanem menyországnak érezné.
A mai többé-kevésbé "fejlett" társadalmakban a szabadságvesztés és a pénzbüntetés létezik, a vallatás pedig -- a hívatalos jog alapján -- a kérdések feltevésében merül ki. Ugyanakkor a társadalmak három fő rétegre szakadtak: (helyenként kicsit ki fogom sarkítani)
-Az alsó réteg (A tartósan nagyon szegények nagyobb részét, az alkoholistákat, a kábítószereseket,
és a nagyon eldurvult bűnözőket sorolnám ide. Jellemzőjük, hogy nem gondolkodnak hosszabb távra
előre, és csak a fizikai fájdalommal járó, drasztikus büntetésektő félnek, semmi mástól. 10 év
börtön egy ilyen embernek, aki már többször is ült börtönben, enyhén buzi, vagy legalábbis
nem zavarja a nőhiány, 10-ig talán el se tud számolni, nemhogy 10 évre előre gondolkodna,
szerintem nem hatékony büntetés.)
-A középréteg (Ide sorolom azokat, akik a saját munkájukból boldogulnak több-kevesebb ügyességgel.
Jellemző rájuk, hogy hosszú időszakra előre gondolkodnak és terveznek, céljaik vannak, és azok
megvalósításának megakadályozását súlyos büntetésként élik meg. Egy rövid időtartamú börtön is
derékba töri az életüket. A pénzbüntetés is nagyhatású az ő esetükben, mert van mit behajtani,
van mire jelzálogot terhelni, stb., ellentétben az előző csoporttal. Ugyanakkor nem rendelkeznek
megfelelő kapcsolatokkal ahhoz, hogy kibújjanak a büntetés alól, sztárügyvédet fogadjanak, stb.)
-A felső réteg az, amelyik gyakorlatilag bármit megtehet, nem kell félnie. A pénzbüntetést könnyedén
kifizeti, anélkül, hogy emiatt fel kellene adnia céljaiból, börtönbe pedig nem kerül, vagy ha
mégis (1:100000 eséllyel), akkor is színes tévé, eltávozás, mobiltelefon, stb dukál. Minden
mozdulatát, szavát csúcsügyvédek és bértollnokok hada figyel, és ugranak.
A kriminológusok (vagy inkább bértollnokok) sokszor leírták már, hogy "a büntetési tételek növelése nem fokozza a visszatartó hatást". Alkalmazzák is ezt, ha köztörvényes cselekedetekről (lopás, rablás, gyilkosság) van szó. De nem alkalmazzák a középrétegekre! Gondoljunk csak arra a büntetési rendszerre, ami a "rendszerváltás" óta az autósokkal szemben fennáll! A büntetési tételek állandó növelése és egyre újabb fajta egyre furfangosabb találmányokat találhatunk, több tízezer forintos büntetések, az utánképzési rendszer, autóelkobzás, kerékbilincs, stb. De pl. az engedély nélkül építkezők sem járnak jobban (most NE a másokat veszélyeztető építményekre gondoljunk, hanem olyanokra, amelyek senkit sem zavarnak, csak éppen egy kicsit eltérnek valamitől).
Hű, ez olyan hosszú lett, hogy alig látszik belőle a lényeg. Ha gondolkodva elolvassátok,
Ismert a régi (latin?) mondás: ha ketten teszik ugyanazt, az már nem ugyanaz. Én máshogy fogalmaznám: ha két embert büntetnek meg ugyanazzal, az egyáltalán nem ugyanaz!
Szóval összefoglalva: én a középréteg súlyának, befolyásának drasztikus csökkenésétől, sorsának jelentős rosszabbra fordulásától tartok. (Mielőtt bárki félreértené: ez NEM faji kérdés, valamennyi népcsoport egyedei megtalálhatók mindegyik rétegben, országonként eltérő arányban.)
(Tudom, az itt érintett gondolatok erősen belelógnak más topicokba is. Ezen gondolatoknak csak azon összefügéseire koncentráltam, amelyek ide is tartoznak, ezért helyenként megcsonkítottam)
Szóval, visszatérve a világ egypólusúvá válásához: szerintetek jó-e ez nekünk?
ht.
