Feltételezhetjük a tér kvantumosságát is, de szerintem csak az idővel együtt. A végtelen nagy energiának egy a végtelen parányihoz közeli, energia megnyilvánulásaiból áll a téridő kvantuma. Más megfogalmazásban, a végtelen nagy folytonos, végtelen kicsihez tartó kvantumosokká „alakul”, méghozzá az átalakulás folyamatosságát fenntartva. A folyamatosan megújuló diszkrét elemekből álló téridő-halmaz, ad lehetőséget a további átalakulásokra, például az anyag elemi részecskéinek felbukkanására, sorba-rendeződésére.  Nagyon leegyszerűsítve, mindennek a kiinduló alapja a diszkrét elemekből álló téridő, ami az ember számára kontinuumnak látszik. A téridő-kvantumok fluktuációja, (a létezés-nemlétezés közötti ingadozása) „összemossa”közöttük a határokat. Az anyag elemi részecskéi is pontszerű, lokalitásnak mutatják magukat. Egy téridő-kvantumhoz képest, azonban igen nagy kiterjedtségük van.