csinnnKA Creative Commons License 1999.11.25 0 0 7
Csatlakozva Nyuszikához, én is megismétlem: egy internetes chaten ismertem meg a férjemet. Nagyon sokat köszönhetek a technikának: egy csodálatos embert.
S azért merem bátran állítani, hogy a technikának köszönhetem, mert ha nincs az internet, akkor
1. vagy soha nem találkozunk,
2. ha találkozunk, akkor TUTIRA soha nem kezdtem volna vele járni.

Minden korábbi barátom magas, viszonylag jóképű, de mindenképpen megnyerő külsejű pasi volt. Nem, mintha a külsőségek túl sokat számítottak volna, de így alakult. A húgom egyszer azt mondta, hogy annyira finnyás vagyok és válogatós, hogy tutira majd valami hót ronda, alacsony pasi lesz a férjem, mert hogy ez már csak így szokott lenni. Kiröhögtem. Kár volt. :-)

A férjem olyan tulajdonságokkal és olyan személyiséggel rendelkezik, amiről mindig is álmodtam... viszont nem lett volna módja ezeket "megmutatni", ha nem neten ismerkedünk meg. Az első élő randinkon ugyanis majdnem sarkonfordultam, amikor megláttam. De tekintve, hogy nem vagyok egy bunkó típus, odamentem, bemutatkoztam, s hajlandó voltam elmenni vele vacsorázni, ahogy megbeszéltük. Közben pedig azon tipródtam, hogy hogyan "meneküljek el". És lássatok csodát!!! A vacsora végére beleszerettem! Nem vicc! Néhány óra alatt. De ehhez persze szükség volt azokra az "előzményekre", amik chat-en indultak, napi többszöri mail-váltásban folytatódtak, s végül türelmetlen telefonokban végződtek. Mert mire találkoztunk élőben, addigra már nagyjából ismertem. És nagyon hamar eljutottam oda, hogy nem számít a külseje... az számít, ami megfogott benne, amivel megbabonázott. S csakis így kapta meg azt a lehetőséget, hogy egyre többet megismertessen magából, amivel végképp levett a lábamról. Halálosan szerelmes vagyok bele még mindig, imádom minden porcikámmal, egy megálmodott, tökéletes házasságban élünk, bár azt mindvégig tudta és tudja, hogy nem a szépségéért mentem hozzá feleségül! :-)

Szóval ilyen is van! A nagy "Ő"-t is meg lehet találni a net-en. De azért csak óvatosan, mert sok aberrált-agyú szaladgál köztünk. A férjem előtt pl. volt egy-két nagyobb pofára-esésem nekem is, úgyhogy addigra én már rutinos voltam. Egy barátnőm pedig egy hót elmebeteg pasiba akadt, aki éjszakánként hívogatja, nem hajlandó tudomásul venni, hogy a barátnőm nem akar kapcsolatot vele stb.stb.

Csak óvatosan (de azért nyitott szemmel és szívvel)! ;-)