Na jó, de mit jelent az, hogy politikai színházat kell csinálni politizálás nélkül? Ezt pontosan hogyan kellene érteni? Vagy esetleg ennek úgy egyáltalán nincs semmi értelme? Mármint hogy oly mértékben nélkülöz ez mindenféle jelentést, mint a Király Úr minden egyes mondata? Hogy ez afféle kiszera méra bávatag?
Meg eleve: ki dönti azt el, hogy mi a politizálás?
És hát persze akkor minden jobb volt, még a lázadás is, persze, mert Trokán főmérnök úr akkor volt fiatal.
Az is érdekes, hogy az jó kultúrpolitikai csinálás volt, hogy az igazgató kijátszott egymás ellen két korifeust és akkor be lehetett mutatni a mittudoménmelyik előadást.
De az miért nem jó, hogy amíg még el lehet mondani valamit, azt az ember el is mondja?
Annyira szeretünk a sorok között olvasni, hogy ami a sorokban van, azt már nem is akarjuk megérteni?
Olyanokat kell leírni, hogy "f@sszop6 bu3ik"? Mert miért, hát talán cikinek érezzük a véleményünket?
Tessék már tökösen nácinak lenni, az isten bassza már meg!
Arról nem is beszélve, hogy az MSZMP százszor színesebb valami volt, mint a mostani állampárt.
Egyszerűen azért, mert voltak benne szuverén aktorok, nevezhetjük őket kiskirályoknak is felőlem, de akkor is voltak, akik a saját területükön keresztül tudták vinni az akaratukat.
Most mutasson már nekem valaki két olyan fideszest, akiket ki lehetne játszani egymás ellen!
Hát még a szavaik is ugyanazok, gondolom, hét elején megkapják azt az 5 szót, ami éppen sulykolni kell.
A heti ilyen szó a "példátlan" volt, minden eheti támadás éppen példátlan volt ellenünk, remélem, mindenki érzi, mennyire kibaszottul meg vagyunk éppen támadva, hiszen ez példátlan.
A jövő heti támadás vajon milyen lesz?
Amúgy korábban hosszasan fejtegettem a véleményemet a határon túli kultúrpápákkal kapcsolatban, úgyhogy most nem ismétlem meg, de már akkor is úgy véltem, hogy aki ide szocializálódott, az sajnos nem fogja tudni ezt a halom szart lenyelni, amit a népnemzeti kultúra címén kihoz a fekete lajbis csálinger.
Úgyhogy most jön az egyrészt-másrészt, mert a kognitív disszonancia ennyit enged.
De azért ettől én kicsit sem vagyok boldogabb és becsülni sem fogom Szelényi Főművész Urat, hogy most sunyin oldalazgat kicsit, mondván, hogy ő már öreg.