A herceghalmi katasztrófa 4
A magát ártatlannak valló Vidát a hatóság már nem engedte haza, őrizetben maradt. Az első szemle után kiderült, hogy az előjelző készülék még a katasztrófa utáni reggelen is pislákolhatott, így a mozdonyvezető egyik alibije megdőlni látszott.
A katasztrófa híre hamar eljutott Bécsbe is. Miután IV. Károly király Tisza Istvántól értesült a hírről, rögvest elrendelte, hogy fivére, Miksa főherceg keresse fel az áldozatokat és hozzátartozóikat, illetve koszorút tegyen az elhunytak koporsóira. A Bécsben jól csengő nevű és népszerű Thallóczy halálhíre lesújtotta az osztrák társadalmat is. Sajnos a halottak száma napról napra tovább emelkedett. A baleset utáni második napon már 71 áldozatot tartottak nyilván, ugyanis hárman belehaltak sérüléseikbe, és két további holttestet találtak.
A romok eltakarítása és a vágányzat helyrehozatala után december 3-án, a herceghalmi állomáson újra megindult a közlekedés. A baleset okai kezdtek kikristályosodni. Az összeütközést csak egyetlen ember látta, a herceghalmi állomás blokkházának (őrház) őre, ahol a baleset történt. Rajta kívül a többi szemtanú a vonaton utazott és átélte az eseményeket. Lassan egyértelművé vált, hogy Vidának is meg volt a felelőssége a szerencsétlenségben. Ebből kifolyólag a Pestvidéki Királyi Ügyészség elrendelte letartóztatását, és „gondatlanságból okozott közveszedelmü cselekmény miatt indul meg ellene az eljárás”. Erre azért került sor, mert amikor a lassú jelzést észrevette, fékeznie kellett volna, de ő nem tette. A 600 m-es távolság még elegendő lett volna a megállásra, így elkerülhető lett volna a baleset. Emellett azonban még pár részletet tisztáznia kellett a hatóságnak.
Még ugyanezen a napon (december 3-án) megérkezett Miksa főherceg, és megkoszorúzta az Orvostani Intézetben felravatalozott Thallóczy koporsóját és Herceghalomban a halottak sírjait. Ezt követően a szerencsétlenség sebesültjeit is meglátogatta a különböző kórházakban. Eközben Vida mozdonyvezető a háromnapos herceghalmi váróteremben töltött őrizete után a budapesti Semmelweis utcai fogházba került.
A baleset nem múlt el nyomtalanul a MÁV vezetőségében sem. Kotányi Zsigmond udvari tanácsos, MÁV-igazgató azonnal nyugdíjba vonult, míg Ofner József, a vállalat központi üzletvezetőségének vezetője távozott pozíciójából. A személyi változások hátterében az állhatott, hogy a herceghalmi katasztrófa előtt két héttel megtartott vezetőségi ülésen felszólalásukra vették le a napirendről a ködben előforduló balesetek megakadályozása pont tárgyalását. Vidát viszont ekkorra szabadlábra helyezték, mert állításai egyrészt igazolódtak.
A törvényszéki orvosok boncolásai után a temetések időpontját is kitűzték. A hozzátartozók, a kormány képviselői és a helyiek december 8-án kísérték az első 19 áldozatot utolsó útjára Bián. Thallóczy holttestét a Magyar Tudományos Akadémia oszlopcsarnokában történő felravatalozása után a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. December 20-áig a többi elhunytat is eltemették az ország más-más pontján. Közülük több ember nevét sem sikerült megtudni, hiszen orosz hadifoglyok voltak.
