Rainvan Creative Commons License 2021.07.22 0 0 92253

A Doors 25 éve benne van a 10 kedvenc zenekaromban még úgy is, hogy ritkán hallgatom ma már. Most megint igen, de mostanra már minden hangot kifacsartam az első hat lemezből, úgyhogy épp Other Voices-napokat tartok és nem szégyellem. :)

Trió Doors: Morrisonnak szánt, de már nélküle felvett dalok 1971 nyaráról, októberi megjelenéssel.

Ray és Robbie énekel, nem valami jól, de legalább "családban marad" és nem égetik magukat egy Jim-klónnal.

Ők voltak az első igazán nagy zenekar, aminek szembe kellett néznie a frontember hiányával. Előtte szólisták (Hollytól Joplinig) kísérőzenekarokkal, ez viszont egy négy egyenrangú tagból álló banda volt és így elsőként kellett kezdeniük valamit azzal a helyzettel, amit később sokan és máshogy próbáltak, de így senki.

Volt aki új énekessel és dalokkal (AC/DC, INXS), volt aki duóra fogyatkozván több új énekessel hol új dalokkal, hol nélkülük (Queen), volt aki új néven de az éneket ugyanúgy "házon belül megoldva (New Order).

A Doors külonutas volt: régi néven, új dalokkal, új tag nélkül.

Nagyon tökös vállalás, lehetetlen kísértése, hősies próbálkozás. Mivel sajnos (sajnos, hogy ők és sajnos, hogy egyáltalán bárki) úttörők voltak ebben, nem volt előttük példa, amire támaszkodhattak volna.

Volt egy lemeznyi új daluk, ami a zenét tekintve méltó folytatás volt: karakteres, erős Doors-zene. A zenekar hangszeres része hiánytalanul megvolt. Mi mást tehettek volna? Százszor inkább a fahangú trió-Doors, mint a lambertes duó-Queen.

Nagy kár lett volna ezért a dalért pl:

https://m.youtube.com/watch?v=QMpWswhRCfM

Jimmel klasszikus lenne.

Azzal a Jimmel, akinek sosem kellett megméretnie magát a Doors nélkül. Ha Jim nélkül nincs Doors, ez fordítva is igaz.

Morrison nélkülük nem lehetett volna azzá, aki lett.

Az Other Voices igazságot szolgáltat nekik: a zene zseniális maradt. (A fahang és a banális szövegek mutatják Morrison hiányát, de ezzel együtt is respekt.)

Az talán necces volt, hogy három hónappal Jim halála után kinn is volt az album, mintha még csak meg se döccentek volna, de úgy is lehet nézni, hogy úgy gyászoltak, ahogy tudtak. És a maguk területén nem voltak kisebb zsenik, mint Morrison.