Tűnődtem ezen az íráson, és bár kétségtelenül, "van benne valami" - nem biztos, hogy egyet lehet vele érteni teljesen. Azt én is úgy gondolom, hogy egyfajta átmeneti korszakot élünk most meg, és majd ez le fog tisztulni egy új renddé valamikor.

De nem látom azt a "sine qua non"-t, amit folyamatosan emleget a korábbi szisztémákban. Tök komolyan gondolja az illető, hogy a középkori vagy ókori Európát az "ész és értelem" irányította? 

Hogy a XIX. század végtelenül képmutató, közben meg népirtó módon imperialista hatalmai valami magasabb erkölcsöt képviseltek, ami több és jobb volt, mint a mostani össznépi hajsza a jobb élet és a javak iránt??? Hogy az aranyért mindent tönkretevő spanyol konkvisztádorok valamiféle moralitást képviseltek??? 

Sokkal inkább látom azt, hogy a moralitás sosem volt igazán meg, viszont azt tudták részben helyettesíteni vallási fenyegetésekkel - a társadalom egy részét (akkor sem az egészét) visszatartotta a pokollal, akármivel való fenyegetés - és ez az, ami a felvilágosodás kora után szétcsúszott.