Kedves Rahell!

Én sem szakmabeli, sem homoszexuális nem vagyok, tehát a témáról csak véleményem van.

A kérdés, amit felvetettél, FULL OK! Csak én úgy látom, hogy ma nem a homoszexualítással függ össze elsősorban. Ma, amikor sok a válás és a bíróságok - SzVSz helytelen módon - szinte automatikusan az anyánál helyezik el a gyermekeket, és sajnos az esetek jó részében a válás alatt a váló felek között a viszony is teljesen elmérgesedik, tehát a gyermek egyfelől tényleg elszakad az apától, másfelől az anya legalább időlegesen egy férfigyűlölő attitűdöt vesz fel.
E mellé jön az a tény, hogy mára a pedagógus szakma teljesen elnőiesedett, a bölcsödétől a középiskoláig a gyerek nagyon nagy többségben női mintával találkozik.
A kettő eredményeként már mára erőteljesen jelen van a fiatal generációban a férfi-, és a párkapcsolat modell hiánya.
(lásd a társkeresőket üldöző, vagy magányos tizen-, huszonéveseket)
Úgyhogy a fentiek miatt ezt férfi homoszexuális pár esetében nem tartom élő veszélynek - hisz a gyerek másik élettere, az óvoda, iskola szinte csak női modellel szolgál. Leszbikus hölgyek esetén a veszély fennáll, viszont szerintem semmivel sem erősebb, mint egy kissé férfigyűlölő attitűddel magára maradt "nekem csak a gyerekem kell" "hős" anyuka esetén.

Személyes tapasztalataim alapján a nő "defaultból érzékenyebb" erős tévhit. A valóság az, hogy a férfiak többsége nem meri kimutatni az érzékenységét, mert férfiatlannak tartja.
(Az ismeretségi köröm hím egyedei kb. háromszor olyan hosszú ideig nyalogatták sebeiket egy szakítás után, mint ex kedvesük, persze ezt szigorúan titkolva.) De ez nem véletlen, a nőkben jóval erősebb a túlélési-ujrakezdési ösztön, aminek oka egyértelműen a biológiai anya-szerep.

ÜdV!