Garai Gábor: Türelmesen


Minden pusztító indulat
s gyöngéd remény elszállt belőlem;
robotolok türelmesen
a lassan elfogyó időben.

Aligha váltom meg magam,
ha ezzel eddig késlekedtem;
mérsékelt szenvedélyeim
ellen lázad naponta testem.

Emlék-képektől álmomat
s elmémet óvnám, – fél-sikerrel;
éjjel rámront az iszonyat,
s verejtékbe füröszt reggel.

Lelkemmel nem foglalkozom;
törpe árnyék oson utánam.
Ezen a rögös csillagon
gyökeret vert végleg a lábam.

S már titkait sem kérdezem
égi tájaknak, tengereknek.
Szememben – gyűrűk a vizen –
egy mélybe hullt kő nyoma reszket.