Szervusztok!:)

***

Reményik Sándor

uVilág világossága

Magas állványon nyitott Biblia -
Mögötte szikár gyertyaláng lobog. 
Ember sehol.
Ez az Ige -
Akit talán mindenki elhagyott.
Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -
Ez az Ige -
Világ végén talán, 
Vagy kezdetén. 
Úgy érzem most: 
Világ végén talán. 
Ez az Ige:
Társtalan Fölség, fölséges Magány. 
Ki bírja ki?
Ember nem bírja ki. 
Poéta ki nem bírja. 
Ezt a magányt. - -
Csak a Világ Költője,
Ki verseit a végtelenbe írja. 
Ez az Ige.
Nem a megszokott kép. 
Nincsen gyülekezet.
A családi kör nem üli körül. 
Nézd, be szikáran lángol, 
Félelmesen világol. 
Önmagának örül.
Világok tornyosodtak fel Öléből 
S vissza világok hullanak Ölébe.
S nézd, mily magára van:
Még egy szerzetes sem hajol fölébe. 

Költő, - ha egyszer minden elhagyott, 
S nyitott lelkeddel magadra maradsz, 
Magadra, mint a nyitott Biblia, 
Magas polcon és olvasatlanul: 
Szövétnek légy, ki ég,
Önmagának elég -
S egyedül lenni Istentől tanul.