Arany-Tóth Katalin:

       Természeted vagyok

 
Léted, biztonságból emelt
hitemnek új templomot.
Ujjam imára kulcsolva
köszönlek a Mindenségnek,
s gyónom a sok kételkedő,
eltékozolt tegnapot.

Kapuid megnyíltak felém
– lelkedben otthon vagyok.
Míg szótlanul engem nézel,
jól tudod, mit gondolok.

Lélegzeted engem éltet,
szememben reményed ragyog,
bánatodban csendes vigasz,
hiányodban szükség vagyok.

S a szavak, ha kiáltanak,
s köröttem örvény forog,
szelíd hangodban nyugodva
fogadom be békességed,
bennem ébred érintésed
 – mert természeted vagyok.

2008