Persze hogy nehéz. De nem csak nekem: nekünk nehéz.

" 1. elfogadod, hogy vannak antiszemiták. "
Igen. De nem ellenük kell küzdeni, hanem a nézeteik, a véleményük tarthatatlanságáról kell meggyőzni _őket_. Nem hiszem, hogy nem érted a különbséget.

"2. elítéled őket."

Nem. A véleményüket ítélem el, és valószínűleg nem szivesen lennék velkük egy társaságban, ahogyan bármiféle rasszistával, "anti -akármilyennáció" nézetrendszer képviselőjével sem.
De ha azt akarom, hogy csökkenjen (maradjunk ennél) az antiszemitizmus, annak két útja van:
2/a. Kiirtom az antiszemitákat, de legalábbis felveszem a harcot ellenük, kiközösítéssel, szalonképtelenné nyilvánítással, ellehetetlenítéssel.
2/b. Nyilvánvalóvá teszem, hogy ez a _nézetrendszer_ szalonképtelen, és ezzel talán elérem azt, hogy egyre kevesebben hangoztatják.
Az alapkérdés egyébként az, hogy mit akarunk elérni. Kevesebb antiszemitánk legyen, vagy kevesebb ember hangoztasson antiszemita nézetrendszert. Szerintem ha az utóbbira pályázunk, akkor szépen, lassan... kevesebb antiszemitánk is lesz.

3. nem vagy hajlandó valakit antiszemitának nevezni, csak azért, mert az.
Lásd föntebb. Ha azt teszem, akkor nem érem el a célomat -vagyis hogy csökkenjen az antiszemitizmus. Azzal csak erősítem, mártírokat és politikai üldözötteket gyártok, aminek semmi értelme. Hacsak nem az, hogy még mélyebbre ásom az árkot... De azt én (Heller Ágnessel ellentétben) nem tartanám jónak.

4. nyugtalanságunk oka: azok akik antiszemitának neveznek valakit.
Nem. Én egyáltalán nem vagyok nyugtalan... Meg egyébként is. Ha érted, hogy mit akartam mondani, akkor ez az uccsó kérdés már értelmetlen.