Érdekes, hogy így ékezet nélkül inkább a nagy 0-ra asszociáltam, mint a nagy Ő-re (PTZ barátunk feleslegesen erőlködött, ez már felért egy nullázással is). Íme egy újabb bizonyítéka a bevásárlóközpontok embertelenségének. Én ebben a WestEnd-ben úgy érzem magam mint egy hangya a bolyban (sőt rosszabbul: őket legalább kellemes föld, nem pedig üveg-beton-acél-alumínium veszi körbe). Hol lesznek majd az egyéni hangulatú presszók, a kis kávézók, a cukrászdák, ahol nem vész el az egyéniség, ahol teret kaphat a szellem...? Az iszonyú összefüggéstelen zajról, levegőtlenségről, egymáshoz dörgölödzésről meg ne is beszéljünk...