construct Creative Commons License 2021.07.08 -1 1 2430

"that's another fantasy devised by Hawking to "save" his insufficient analogy."

 

Nem! Ezekkel az ergo-szférában keletkező virtuális részecske-antirészecske párokkal nem Hawking állt elő, hanem Penrose. De ez egy gyökeresen különböző összetevője a fekete lyukak párolgásának, és nem valami pusztán laikusoknak szóló mese. Hawking pedig csak ezt részletezte abban a népszerűsítő könyvben, mert a fotonok kisugárzását jelentő Hawking párolgás keletkezési módját sokkal nehezebb személetesen elmondani.

 

A Hawking folyamat tehát egyáltalán nem fermionok, hanem bozonok (történetesen  fotonok) kisugárzásáról szól. Márpedig a fotonok, a bozonokhoz illő módon, pontosan megegyeznek saját antifotonjaikkal. A fekete lyukak ilyen fotonsugárzása ráadásul éppen termikus energiaeloszlású. Lényegében arról van szó, hogy a fekete lyuk közelében a QED fotonmezeje (ez az a téridőben eloszló mező, aminek gerjesztéseit nevezik fotonoknak) úgy torzul, hogy a mezőnek az a kvantumállapota, ami az ergoszférában elhelyezkedő megfigyelő rendszere szerint gerjesztetlen nullafotonos vákuumállapot, egy végtelen távoli megfigyelő rendszerében sokfotonos gerjesztett állapotnak felel meg.

 

A téridő görbületei természetesen energiát tárolnak, de az persze külön magyarázatra szorul, hogy ez a gravitációs energia mégis miként sugárzódik ki elektromágneses formában, sőt speciálisan termikus eloszlású fotonok formájában a Hawking folyamatban, vagy fermionok formájában a Penrose folyamatban. Nem pedig mondjuk gravitációs sugárzás formájában. Ami persze szintén megtörténik például két fekete lyuk egymásba spirálozásakor. De egyszerű, stacionáriusan forgó, vagy gömbszimmetrikus összeomlásban lévő tömegek nem sugároznak gravitációsan, lévén, hogy a gravitációs hullámoknak nem létezik mono- vagy dipólusos összetevője. A legalacsonyabb, a quadrupól momentum.

Előzmény: Macska Bonifác (2428)