Ezért voltunk mi a "legvidámabb barakk". Nekem nem volt az égvilágon semmi bajom itthon. A bolgár nyaralásunkra anyám egy rakat konzervet pakolt  és így is kifogytunk a kajából 2 hét után. De nem haltunk éhen. A megoldásra persze nem emlékszem, 5 és fél éves voltam'76 nyarán. Azt tudom, hogy nagyvécére az erdőbe hordott ki anyám egy gyalogsági ásó kíséretében mert a balkáni budi közelébe sem mertem menni. A kiszelo molokó szeretete viszont innen datálódik. Igaz, hogy az általad legutolsónak mondott Danone van az ŐMV kutakon, de nekem az is bejön az itthoni ízetlen szarok után.