AnnKa
2021.07.05
|
|
0 0
18352
|
Reményik Sándor
Hivatás közben
Úgy volna szép: Ahol kiki legörömestebb állt, Ahol erőben, szeretetben Leginkább önnönmagára talált, Ottan fogadja szépen, szabadon, Büszkén a halált.
Szószéken a pap Harangozó a harang alatt, Tudós a Röntgen-kamarában, Szántóvető az illatos határban, Lokomotívján a mozdonyvezető, Anya gyermeke virrasztása közben, Egy hosszú csók közben a szerető...
Hát én, a Teremtés elfeledettje, A hivatások nagy számkivetettje?... Számomra hol legyen a hely, a poszt, Mit végórámra a végzet kioszt?
Mindegy, hogy hol. Hisz helyem, posztom nincs nekem sehol. Mint Caesar, köpenyét húzva fejére: Csak burkolózhassam be akkor én A látásaim bíborköpenyébe.
Mikor a lelkem nagy szélcsendje jő, S a vágyaim, s a kínjaim elülnek, Egy utolsó, alkotó akaratban Megtisztulva - a szférákig feszülnek, S mérik a távolt zengő szenvedéllyel:
Mint túlfeszült húr, úgy szakadjak széjjel.
1924 augusztus |
Előzmény: AnnKa (13049)
|
|