azon, hogy az élet értelme a gyerek ( és elnézést, biztos, amikor nincs, akkor is meg kell találni, hogy mi az, de nekem szerencsére megadatott a csoda és már 22 évesen anya lehettem)   

 

édesanyám halálának 10-es évfordulója közeledik ( 62 volt, amikor elment, amióta nem találkozunk ), egyre inkább észlelem, hogy nagyon fiatalon halt meg és nem voltunk vele elég erélyesek, hogy bizony van, amit tenni kell az életért, és nem lehet csak áldozni mindenben, ránk a családra, másokra, magunkért is tenni kell  ....

 

és kva jó érzés, amikor eljön a fiam és ennek okán azt mondja, hogy beszéltem a nővéremmel anya, mit is szoktak mondani? hogy a gyerek az egy befektetés? akkor váltsd be ....már kamatozik.

 

sokat és tudatosan áldoztunk a gyerekeink tanulmányaira, a nyelvtudásukra, külföldi környezetbe járattuk iskolába és a többi.  .......és ma idejön és azt mondja : fejezd be a munkát és  csak sportolj, élj, járj étterembe, kirándulj, megteheted, mert innentől ezt már mi szeretnénk finanszírozni ... persze dolgozhatsz is, de mi lenne, ha csak az én cégemnek? 

 

elfogadhatod? nem fogadhatod? azt mondják azért sikeresek, mert egy kérdésen sokat nem tipródnak... a döntéseket gyorsan kell meghozni.  a nővére is bejelentkezett virtuálisan, hogy nos, anya? 

 

elnézést ha dicsekvésnek tűnik ez itt, talán az is.  

 

a döntésre a nyarat adták. meghozom. van min elgondolkodni...