Szia! Köszönöm az érdeklődésed, és örülök, hogy te is jobban vagy! :) - Szerdán látott a háziorvos, vetett egy pillantást a kiütésekre, amik már akkor is javulóban voltak, nem terjedtek, így nem is írt fel vírusölő szert. (Ezen egyébként azóta is gondolkodom, hogy jó-e ez így, mert a szakirodalom szerint anélkül is gyógyul a beteg, csak hát lényegesen lassabban. Viszont elég lórúgásnak tűnik a számomra a Telviran, fene tudja más fronton mit ütne ki... Persze mindez csak magamban zajló morfondírozás.) - Lehet nekem az a szerencsém, hogy gyakorlatilag a kiütések megjelenése után már azonnal kentem és elkezdtem a Milgammát (+Algopyrin) talán ezért nincsenek elviselhetetlen fájdalmaim folyamatosan. Eddig kétszer volt - még a múlt héten -, amitől meg is ijedtem, mert soha nem éreztem még ilyen típusú fájdalmat. Amit érzek: a bőr érzékenység (melegben sokkal rosszabb volt, mint a lehűlés óta), és fura csipkedő érzés a kiütések felé, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor anno vakbél műtét után kapcsokkal volt összefogva a seb, és mozdulatokra csipkedett az ideg. Az alvással nincs problémám, de lehet, hogy csak az esti 0,25-ös Frontinnak köszönhetem. Ami jó még: a langyos vízzel történő zuhanyozás, utána lelazulás van, mintha felkönnyítené a "betonba öntött" területet - inkább bal oldalról a mellkas közepéig tartó bordák részét jelenti. Engem a gyengeség készít ki, mert ilyen még sosem volt nekem. Pont azon filóztam, hogy kéne szereznem Izoprinosine-t, amit Hóvirág is említett. Úgyhogy azt hiszem, hogy írok egy mailt a kardiológus-belgyógyász orvosomnak, beszámolok a történtekről, biztos vagyok benne, hogy segítőkészen áll a problémához. Csak ne menjen már el a nyár itt a kínlódással, annyi dolgom lenne!

Ja, azt nem is tudom már, hogy az előzőekben írtam-e, hogy 25 mg-os szerves cinket is szedek, de ezt már több vitaminnal együtt szedtem a járvány miatt.

Azért meg kell, hogy mondjam, nálad csúnyán rossz vonalon indultak el az általad leírtak alapján. :( Bizony sok doki még hozzád sem mer érni, pedig a régi vizsgálati módszerek, szem, nyelv, kopogtatás a háton, stb. - sok esetben megmutatná a bajt. Már ha jól olvasnának a jelekben.

Az oltással kapcsolatban mostanra, az övsömörrel megspékelve, teljesen elszállt a bizalmam. Vagyis nem is az oltással szemben, hanem inkább az orvosok töketlensége, hallgatása, félelme vágta ki a biztosítékot inkább. Mégis kire számítson az ember, ha baja van? De a járvány oldaláról megközelítve a téma, talán nem ide tartozik.

Mellesleg nekem is megfordult a fejemben, hogy lemegyek az állatklinikára :D, állítom, hogy az állatorvosok sokkal kedvesebbek az állatkákkal, mint ember az emberrel. Ami elég szomorú sajnos.