Nagy István Attila

Lassú hullámok

Hirtelen meglódul a vonat,
s elvisz innen messzire,
egy szőke városba,
amely izzik a fényben.
Árnyékot csak a bánat
rajzol az arcomra.
Leülök a folyó partjára -
beleestem a végtelenbe -,
mintha mindenki elkerülne,
csak a lassú hullámok
suttogják a nevedet.