Kun Magdolna

Csendes léptek

 

Csendesen lépkedem, és arra gondolok,

mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.

Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,

s mily hamar elhervad a pipacsos határ.

Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.

Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.

Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,

kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.

Az emlékezés közben elhalkul szavam,

s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.

Mert oly sokan elmentek kiknek többé már

nem virul ez életben pipacsos határ…