Néhány hónappal ezelőtt jártam egy Beatles oldalon, ahol élő szavazógéppel szavaztatták a látogatókat, melyik a "leghasznosabb" Beatles könyv?
Magasan vezetett a már itt is emlegetett Lewinsohn(? most nincs kedvem utána nézni, hogy írja a nevét) könyv, második a 909-es sorozat Beatles része volt. (Ez nem azonos a magyarul is megjelent rettenetes "909 kérdés stb..."-vel.
1994-ben jelent meg "A fejek...", úgyhogy ha olyan jó, miért nem szavazott rá senki?

Azért én is megvettem, s bár még nem jutottam teljesen túl rajta, a véleményem merőben különbözik a jó öreg shatterhandétól. (Akár vitaindító is lehet - persze baráti vitára gondolok.)

Ha valaki ezen a könyvön keresztül ismeri meg a Beatles "igazi" arcát, arra kell rájönnie, hogy a 4 egyszerű, vidéki fiú komolyan részt vett annak idején a napi politikában, fajelméletről fecserésztek, a kábítószerek lelkes hívei és propagandistái voltak. Mindezeket a nagy nyilvánosság előtt tették. Mindezek melett körmönfont üzletemberekként arra is volt idejük, hogy egymás és környezetük életét tönkretegyék.

Én szerintem ez a valóság valamiféle perverz rajongói eltúlzása (ezt már a "Halhatatlan Beatles"-ben is észrevettem), ráadásul a szerző a Beatlest minegy eszközként használja fel arra, hogy a szerintem ocsmány, beteges és alávaló világnézetét terjessze.
Ennyit a könyv szociológiai hátteréről.

Ami pedig a zenei-szakmai oldalát illeti...
Alig több, mint két évtizede kezdtem el (klasszkus)zenét tanulni. A "hivatalos" tanulmányaimat már befejeztem, de a zeneelmélet mindmáig a kedvencem maradt. Vagyis igazán kritikusan ezt vizsgáltam-vizsgálom a könyvben és sajnos egetverő dilettantizmust találtam eddig.
Nem akarok senkit untatni a részletekkel, de szívesen írok példákat, sajnos van elég.