Kedves barátaim!

Jézus boldogságmondásaihoz egy gondolat, amit eredetileg egymásik topicban írtam le, de Álomhajós barátunk megtalálta. Ott a hitről volt szó, ezért ezzel kezdtem a bevezetést.

Hit és hitetlenség? Mindenki hisz, csak nem mindegy, hogy miben!

Aki a Boldogság Istenében hisz, és abban, hogy ez az Isten őt boldoggá akarja tenni, és hagyja is Istent, hogy boldoggá tegye, az boldog lesz.

Aki a Boldogság Istenében hisz, és önerőből akarja elérni, az már kezd szenvedni.

Aki a boldogságban hisz, és azt birtoklás révén, és persze önerőből próbálja elérni, az már sokat szenved.

Aki meg sem boldogságban, sem önmagában nem hisz, és sajnos ilyenek is vannak, nem is kevesen, hát annak nagyon messze még a mennyország!

Ebben az is benne van, hogy hinni kell a Boldogság Istenében, de önerőből ez sem megy, tehát nem érdemes aggódni, Isten mindenkinek akkor, és úgy adja meg a boldogságot, illetve az ahhoz szükséges hitet, amikor neki az a legalkalmasabb.

Aki ezt az utolsó mondatot elhiszi, máris boldog kell, hogy legyen, mert tudja, hogy boldogsága csak idő kérdése. Az emberek csak addig idegesek, míg a Déliben, vagy a metróben futkoznak. Aki felült a Kanizsai vonatra, az már pakolja is ki a rántottcsirkét, mert tudja, most már útban van Kanizsára. Aki úton van, félig meg is érkezett!

üdv: aranyviktor barátotok, aki boldog [A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]

Köszönöm Istenem, hogy hitet adtál nekem! Légy áldott!

üdv: aranyviktor