Szia faguriga!

Minden vég valaminek a kezdete. És ez Ádám Évára is abszolut igaz.
A primitív emberrel kapcsolatban valszeg egy véleményen vagyunk de a jó és rosz fogalom meghatározásában szerintem vannak köztünk külömbségek.
De ez egy kemény filozófiai terep. Most csak annyit, hogy én még nem találtam egyikre sem egy standardot. Hiszen mindíg viszonylagos.
A megvilágosodással kapcsolatban van egy két észrevételem.
Szerintem valahol ma ez azért folyik. A szellem folyamatosan tágítja azt a teret amit birtokolni képes. Lásd fejlődés. Ez húzza.
Az egyén belső megvilágosodási képessége csak egy rövidke pontja annak a szakasznak, ami ma fejlődés néven nagyban megy.
valamikor amikor megismertem a keleti filozófiát "Brunton" nyomán bennem is támadt olyan igény amit te is leírsz. vagyis egy tudós tudásával, a yogi összpontosítési képességével megkeresni a lenyeget. Megtalálni és újraépíteni a világot. Alkotni.
Néhány év múlva százával ontottam magamból az új még soha kinemtalált dolgokat.
De aztán kiszáltam. Mert bár sokmindenre képessé tettem magam vele.
Beletaszítottam magam egy iszonyúan mély szellemi magányosságba.
A világ már sohasem lesz olyan mint volt elötte faguriga.
De ezt ha jol értem szavaidat neked nem kell ecsetelnem:))
Ennek is köszönhetően ma előre látom, hogy mi fog történni a legtöbb esetben.
Jó dolog a megszerezhető intuitív képesség tehát, de ma inkább Isten verése, mint áldás.
És ma már megsem próbálom megváltoztani, beavatkozni, mert semmi értelme.
A dolgok ugyanis nem úgy működnek ahogy nekünk azt bemesélték, amiben felnöttünk.
Majd vaknak születünk sajnos még ma is.
Aki meg már majdnem lát egy pillanat alatt kiszúrják a szemét.
Üdv:
Csekk