Válasz erre vagy válasz többeknek: én sem vagyok annyira egyszerű, hogy ne tudjam, mennyire bonyolultak az emberi kapcsolatok, és emellett ne tudja, hogy mégis mennyire egyszerűek.

Azt tudom, hogy amikor hét éves voltam, a húgom pedig másfél, az apánk úgy hagyott ott bennünket, mint kutya a sz*át (bocs). Pedig máis szeret minket és _máig gyötri a lelkiismerete_, de nem volt maradás, noha akkor még csak úgy hitte, hogy jó lesz majd azzal a másik nővel.

Nekem is van barátnőm és be is csúszott mellette egy-két ügy, ez asszem "természetes" (értse mindenki jól). Én csak azért nyafogok itt, mert arra akarok kilyukadni, hogy ez nem lehet az, aminek hazudják.

Bármi a _pontos, valódi_ ok, az nem lehet igazi szerelem IMHO :-). A gyerek, a feleség, a feleséggel közös vagyon, a megszokottság nyugodt posványa, stb -- bármelyikről van szó, ha többet ér, mint a nő, akkor régen rossz, illetve hamis. Kívánás, miegyéb ... de nem szerelem.

Egyébként IMHO :-) nem vagyok idealista, naiv. Mindig is realista voltam, igyekeztem lenni, éppen ezért feszegetem a kérdést. Mi sem mutatja jobban, hogy egyszerűen megveszek ezért a nőért (lásd a halódó "mélyrepülés" topicot), akit ez a macskajancsi bitorol előlem, ugyanakkor a mostani barátnőmmel (aki az unokatesója) "sincs semmi bajom", azaz éppen úgy szeretem, ahogy ezelőtt fél évvel. Szóval Endorfin, az utóbbi három hónapban már ezerszer megbántam, hogy nem vagyunk mormonok vagy muszlimok.

NBB