Észak-Mexikó őslakos törzsei a 17-18. században tucatszámra olvadtak be a domináns, számbeli és kulturális fölényben is lévő spanyol nyelvű társadalomba, tovább gyarapítva ezzel a mestizo réteg amúgy is jelentős számát.

Csak a pimák, a yaquik, a serík, a tarahumarák, a tepehuanék, a mayok, a corák és a huicholok tudták megőrizni különálló népi identitásukat, ezek lényegében északnyugaton, a Nyugati Sierra Madre vonulataiban élnek.

A többi népcsoport, beleértve a koncsókat, toboszókat, továbbá az északkeleti coahuilteca és tamauliteca törzseket, törzsi identitásukat teljesen feladva lényegében legkésőbb a 18-19. sz. fordulójára beolvadtak az új-spanyolországi (mexikói) társadalomba.