Zola Creative Commons License 1999.11.15 0 0 66
Sziasztok!

Hozzám nagyon közel áll HB, mint író, de nem tekintem abszolút igazságnak. Szóval végigolvasva a topicot, csatlakoznék VangSo tárgyszerű álláspontjához, vagyis HB-t elsősorban közvetítőként érdemes kezelni, nem forrásként, persze lehet hogy tévedek. Amit nagyon fájlalok, hogy még mindig nem történt meg a recepciója a magyar irodalomba, és szerintem nem azért mert az ő gondolkodói attitüdje ezt kizárná, hanem mert a 84-90 közötti kritikusi elit egyszerűen lesöpörte az asztalról, és ezzel sajnálatos módon átadta a terepet a másodélvonalbeli dilettánsoknak, akik teljesen ellszálltak HB-től, és Szentírásként kezelték a szövegeit. Voltam egyszer egy szabadegyetemen, ahol állíítólag egy Hamvas tanítvány adott elő, de annyi tömény rizsát életemben nem hallottam, mint ott. Ennek a sötétségnek megvan most is az utóhatása, sokan szellemi vezetőnek tekintik, ezt a kategóriát én nem értem, viszont az biztos, hogy ma sincs meg az irodalmi helyiértéke (pl. Kulcsár Szabó). Persze a nagy gondolkodók eleve hajlanak valami kis tyranniára, ami vonzó a fiatalok szemében (végre vki megmondja mi az élet és főleg: kik azok akik a rossz oldalon állnak),és ami féltékenységet kelthet a hivatalos megmondó-emberekben. MInd a kettő elég túlzás. Szerintem sincs közvetlen reflexiója a társadalmi folyamatokra, de mondjuk 56-ról hihetetlen szép dolgokat írt vhol. Szóval a prófétai vonal az egy csak egy szint HB életművében, mellette ott van az irodalmi-nyelvi szint is, ez éppen olyan súlyos, humoros és értékes (a Pázmány hasonlat nagyon jó). Ha az előbbit abszolutizáljuk, elvész az utóbbi. Tudomásom szerint írástudó körökben nagyon kedvelt olvasmány, de azért nyilvánosan nem illik idézgetni belőle, nehogy félreértsék az embert.

Ami még érdekes lehet szerintem, a kereszténységhez, mint valláshoz való viszonya, ti ezt hogy látjátok, mondjuk a Patmosz II. fényében?

Üdv!
Zola