:) Lósz@r vagyok! Abban a 15 napban nem volt más dolgunk, futás,bringa, kaja, pihenés. Ami zavaró volt és egyre nyűgösebben ment az a kulacs takarítás, újratöltés másnapra, ruhamosás szárítás. Kaja jól ment, alvás is egyre nyugisabb volt. A futás is egyre megszokottabb lett, mint a munkába járás.Nincs kedve az embernek, de simán elmegy és teszi a dolgát. A szervezetünk ezt már napi rutinnak vette és semmi baja nem volt vele, ezt a többiek is megerősítették. Volt hogy végig dumáltuk a napot, volt hogy órákig meg sem szólaltunk. Szinte minden nap 9-től este 18-ig úton voltunk, inkább ez a rengeteg idő és nem a megtett táv volt fárasztó,  volt egy fő futónk, aki minden nap csak futott így hozzá igazodtunk őt segítettük, tehát a mi állapotunk nem befolyásolhatta a tempót. Érdekes a mentális hullámvölgyeket is észre lehetett venni, hiszen 0-24-ben össze voltunk zárva, Bár én a csinos fiatal hölgy sofőrrel töltöttem az éjszakákat, de ébrenlét alatt hárman voltunk egész nap. Volt hogy könnyen megbántódtunk egymás válaszain, volt hogy mi kísérők kicsit többet gondoltunk magunkról és hősködve fel akartuk rúgni a tervet, napi szakaszokat néha  mi is végig akartuk futni. De rendszerint valamelyikőnk mindig észnél volt és helyretette a lázadót, visszaigazítva a szigorú precíz tervhez. Iszonyatosan nagy, életre szóló élmény lett belőle, rengeteg pozitív hozadékkal.