"internetes képek letöltése jogellenes, csak nézegetni szabad"
Haha, nagyon vicces. Jön a kép, egyes darabjai esetleg különböző útvonalakon. Átmegy sok gép memóriáján, néhol hosszabb ideig is tárolódik, érint proxykat is. Aztán eljut a te géped op.rendszeréig, ahol a TCP/IP protokoll-gép szépen összerakja egy képpé, és az OS tárolja, amíg valami el nem kéri tőle. Esetleg ki is swappelődhet ez a octet-stream. Aztán elcsórja egy progi tőle, ami lehet rekurzív weblapletöltő, böngésző vagy bármi egyéb. Az cache-el lemezen és memóriában, kiswappelődik, stb.. Aztán egyszercsak a videomemóriába is bekerül valahogy. Ez eddig hány másolat?

Ez még csak egy dolog, de a képet módosítani sem szabad. Érdekes, mert a folyamatban alig található olyan pont, ahol a file egy az egyben lenne jelen. Nem csak a darabolódásra és más képekbe való beillesztésre (pl. videomemória) gondolok, de színmélységváltozás és esetleg átméretezés is előjöhet.

Vicces helyzet az is, hogy ma már vannak olyan kijelzők, amik a feszültség kikapcsolása után is mutatják az utolsó képet. Ha ez nem tilos, akkor kinyomtatni sem tilos. Ez az eset egyébként megmutatja azt is, hogy a normál CRT-s monitorok is felfoghatóak memóriaként, csak ott rövid idő múlva kioltódik a kép (mint az ENIAC memóriája).

Erre mondhatja egy gyengeelméjű jogász, hogy mi anarchista, felforgató, bunkó állatok vagyunk, de természetesen nincs igaza. Azonban ha jobban magunkba nézünk, mi sem biztos, hogy képesek vagyunk a szerzői jogokat védő, ellentmondásmentes szabályrendszerek kialakítására. Poénképpen azért meg kéne próbálnunk, mert mai jogászaink többségétől ezt sajnos nem várhatjuk el.