Szia Álomhajós!

Gyökössy Bandi bácsit én is szeretem olvasgatni. Ezzel, amit idéztél kb. összhangban nekem még azt is mondja ez az idézet, hogy a boldogság és sírás nagyon rokon valamik. Közös tőből származnak és aki egyikre képtelen, az képtelen a másikra is. Én pl. nem igen tudok sírni (pláne mások előtt), már ki tudja mikor sírtam utóljára. A sírásban egyfajta levetkőzést, lemeztelenedést (lelkileg) látok, magam takargatásának feladását, magam csupasz megmutatását. Ez az, ami nekem még nem megy. Szóval az igazi sírást ilyennek látom és úgy gondolom, az igazi boldogsághoz is pont ilyesmikre van szükség. És ezért úgy gondolom, maga a sírás is lehet már maga a boldogság. Kb. összhangban azzal, amit idéztél.

mgabor