"  Szóval valószínűleg a középkorban is organikusan szavazott a piac a minőségről. Odament a vevő, megkóstolta a borokat és amelyik jobban ízlett neki vagy amelyikről azt gondolta, hogy jobb áron el tudja adni azt megvette. Gondolom így alakult ki az, hogy egy-egy területnek a borai keresettebbek, értékesebbek lettek és így felértékelődött az adott terület. "

Igen ez így zajlott, de érdekes módon területi klasszifikációhoz ez már csak jóval később vezetett. A középkori kereskedelem szerintem volumenben még gyenge volt ehhez.

Ezért ragaszkodok, makacsan, a szerzetesrendi példához, mert ez egy nagyon korai - a körülmények szerencsés együtt állásának köszönhető példa, ahol egy fedél alatt tudták összehasonlítani különféle területek borait. Nem volt rajtuk kereskedelmi volumen, vagy profit nyomás - a szőlőskerteket hitadományba kapták, megélhetésükről jórészt gondoskodott a tized és a korabeli viszonyokhoz képest olyan tehetősnek bizonyultak, hogy a ciszterciek a részükre 1109-1115 között adományozott egyik 50 hektáros szőlőskertet kőfallal bekerítették 1336-ra, majd kastélyt építenek egy kápolna rekonstruálásával a területen - 1551-re. Nem kellett az örökléssel sem törődniük, így birtokaik csak szaporodtak nem aprózódnak.

Bármilyen irányba próbálunk ettől a példától eltérni, a megállapítások nyilván összeomlanak. Persze, hogy más bort küldök mint a 300 palackos csúcs, ha a vevő szeretne minden évben két raklapot, de én csak egy nyunyi keleteurópai kisnyúl vagyok - akinek a nagyszülei elvesztették minden földjüket és az újrakezdő szülők két hektárnyi területet tudtak összehozni. Mindezt egy olyan vidéken ahol az elmúlt jópárszáz évben lenullázták az emberek vagyongyarapodását kb. 50-60 évente.

Számomra reális, hogy egy többszáz éves vagyonbiztonsággal rendelkező egyházi rendben (ami a környék írásbeliségének letéteményese) az anyagi függőségektől eltekintve értékelnek különböző, zárt szőlőskertekből származó borokat és azonosítják a korabeli ízlés szerint konzisztensen legjobb borokat hozó területeket. De leírom még egyszer, akár az azonos területen dolgozó nemesi birtok, vagy borkereskedő sem tehette meg, hogy ilyesmivel szórakozzon. 

Lezárásként még egy dolog - minek osztályozgatták a borokat, ha a klasszifikációból származó anyagi előnyök nem igazán voltak relevánsak / fontosak . Nem tudjuk é nem tudom lehet hogy "csak". Rossz példa a szintén szerzetes Mendel mert sokkal később élt (1822-1884), de képes volt növények kereszteződéseinek törvényeit kutatni csak úgy, a szerzetesi élete során...