A mocsarak és lápok mindig is sajátos helyet töltöttek be az európai kultúrtörténetben. A letelepült életmód okán a vizenyős területeket, amelyeknek az egészségtelen kigőzölgéseit veszélyesnek gondolták, távol kerültek a mindennapi élet színtereitől. A mocsár titokzatos világa a helyiek szemében a természetfeletti lények lakóhelye is lett. De ez sem akadályozta meg a régi idők embereit abban, hogy rituális gyilkosságok színhelyévé tegyék a lápokat. A modern korban szerencsére már lehetséges a megfelelő eszközökkel a lehető legtöbbet megtudni a több száz, vagy több ezer évvel ezelőtti áldozatokról.

Írország és általában az északi vidékek, amelyek csapadékosabbak az európai átlagnál, bővelkednek a vizenyős területekben. Ezek a területek különösen kedvező körülményeket biztosítanak ahhoz, hogy az oda került halottak mumifikálódjanak.

Ezek az ún. lápi tetemek nedves körülmények között képesek rendkívül jó állapotban megmaradni, köszönhetően többek között a közeli sós vizeknek, a hidegebb klímának vagy a huminsavaknak. Bár a lágy részek a mocsári holttesteknél kiváló állapotban maradnak meg, a csontjaik mégis dekalcinálódnak és elbomlanak, ugyanennek a kémiai közegnek köszönhetően.

https://mult-kor.hu/a-modern-technika-segitsegevel-egyre-tobbet-meselnek-europa-lapi-mumiai-20210609?pIdx=1