"észrevettek "minőségi" különbségeket, ami alapján rangsoroltak területeket"

 

Én ezt illetőleg szkeptikus vagyok. Te tudsz forrást mutatni arra, hogy valaki ilyen minőségi különbséget ír... és nem a gazda seggét nyalja? Mert olyant én is találtam :D A kedvencem az a Borászati lapok cikk írója volt aki Ramasetter borait az egekbe dícsérte...mivel hát ugye ő volt a vendéglátója :)

 

 

"Kérdésem: szükséges-e egyáltalán a modern leíró nyelv, ahhoz hogy két bor közül megállapítsd melyik a jobb? "

 

Jogos a kérdésed és ez egy nagyon nehéz kérdés. Részben erről is folyt a beszélgetés itt korábban. Hogy mit értettek korábban jobbnak. A melós példádat illetőleg például nekem a kedvenc munkásom a Jani bácsi az édes borokat szerette. Neki az volt a jó bor ami jó édes volt. Simán nem zavartál a borhibák, az illó, ha volt maradékcukor a borban akkor neki az finom volt. 

 

Amúgy a kérdésedre egyenesen válaszolva, nem, nem szükséges. Sőt szerintem kimondottan kártékonyak is tudnak lenni ezek a vészet leíró nyelvek. Én az egész vészet dolgot egy értelmetlen önfényszopásnak tartom. Szerintem a bornak nincsen egyensúlya, harmóniája és végső soron objektív értelemben minősége sincsen. Íze, illata van... és élményfaktor van amit vagy nyújt egy bor vagy nem. De ezt nem lehet leírni és szerintem a régiek ebből a szempontból bölcsebbek is voltak... a nagyapámnak az volt a jó bor ami mellett jókat lehetett beszélgetni, amivel jól lehetett dolgozni és amiből jól esett a nap végén egy fröccsöt behúzni és amit jól lehetett kortyolgatni az ebédhez. Soha ki nem jött a száján semmilyen rezeda meg mandula vagy őszibarack... és a térdét csapkodta volna a kacagástól ha valaki ilyen baromságokat mondott volna.

 

Szóval valószínűleg a középkorban is organikusan szavazott a piac a minőségről. Odament a vevő, megkóstolta a borokat és amelyik jobban ízlett neki vagy amelyikről azt gondolta, hogy jobb áron el tudja adni azt megvette. Gondolom így alakult ki az, hogy egy-egy területnek a borai keresettebbek, értékesebbek lettek és így felértékelődött az adott terület.

 

A másik kérdésed, hogy ha a pápa személyes fogyasztásra kellett kiválasztani 2 hordónyi bort akkor vajon mi volt a szempont is egy nagyon jó kérdés. Legyünk pragmatikusak a válasszal. Felhív téged egy japán nagykereskedő, hogy küldjél neki pár mintát ami ha tetszik neki akkor venne palckonként 15 euróért minden évben kért raklapnyit. Milyen bort küldesz neki? Van mondjuk egy kékfrankosod még hordóban amiről érzed, hogy az évszázad legfaszább kékfrankosa. Vibrál, gyümöcsös, zamatos, egyedi, karakteres, vagány bor amiért eddig mindenki rajongott aki megkóstolta... de pontosan tudod, hogy ha mintaként kiküldesz belőle akkor jó eséllyel megkukkan. De van egy korábbi évjáratból egy jó, de nem világverő borod. Viszont pontosan tudod, hogy van benne 50mg/l szabad kén és tudod, hogy már eladtál belőle jó sokat az USA-ba és tudod, hogy kibírja az utazást. Bár hangsúlyozandó, hogy messze nem akkora bor mint a csoda kékfrankosod. Nos?

Na látod... itt jön be az, hogy nemcsak a középkorban, hanem manapság is a pragmatikus szemponton néha fontosabbak mint az érzelmi, ízlésbeli, szubjektív szempontok. Persze a tuti az, ha a csodafurmintod le van már palackozva, stabil, le van tesztelve és hajrá :)  Tudod, ez olyan, hogy mindig lény önmagad! Kivéve ha lehetsz Batman, akkor legyél Batman.