Kedves Spender!

Nagyon örülök megható és őszinte megnyilatkozásodnak, ez a HANG nemeslelkű és tiszta szívből csendült fel, azt hiszem rengeteg ember van akiknek a szíve ilyen kincseket rejt, csak rohanó és a kűzdelemre kiélezett világunkban ezek rejtve maradnak. Ismerősek az érzéseid, néha én is elszomorodom amikor szenvedő embereket látok s tehetetlenségemben, keserúségemben csak annyit tudok mondani, "segíts Neki Atyám, hogy boldog legyen".
Különösek a soraid: "...letörölni szemeiről a könnyeit, de nem tudom.". Ugyanis amikor előző hozzászólásomat írtam, folyamatosan ez a gondolat vagy bibliai idézet csnedült fel bennem: "eljön az idő amikor az Atya majd letöröl mindet könnyet az arcokról és nevetést varázsol helyébe." Nem írtam le előzőleg, mert nem tudtam mihez kötni de lehet, hogy így értelmet nyer.

Vártam, hogy Valaki Odaátról megszólít és megmondja, hogy mit tegyek, hogy álmaim valóra váljanak. Az idő múlt és múlik, de én még mindig ugyanott tartok.
Eszembe jutott Jézusnak egy mondása, igaz ez apokrifből származik, de lehet, hogy Ő ezt mondaná Neked: "Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni." :o)

Szia Hegedű, vegyük úgy, hogy most Te választottál, méghozzá nagyon szépet :o). (Máté 5,4)
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak.

Gyökössy Bandi bácsi egyik szívszorító történetében leírja, hogy számára mit jelent Jézusnak ez a boldogságmondása:
Sok évvel ezelőtt Balatonszemesre készültünk feleségemmel egy konferenciára az akkori Kálvin téri lelkész, Muraközy Gyula meghívására. Azt a feladatot kaptuk, beszéljünk az "Istennek odaszentelt gyermekről". Indulásunk előtt közvetlenül kaptuk a táviratot, hogy a harmadik kislányunk szívét megoperálták egy bázeli kórházban, de az altatásból már nem ébredt fel. Ezzel a hírrel indultunk a szolgálatba és tartottuk meg előadásunkat. A táviratról csak Muraközy Gyula tudott. Előadásunk után egy dermedt arcú, gyermekét gyászoló, feketeruhás asszony azt mondta nekünk: Könnyű maguknak odaszentelt gyermekről beszélni, maguknak még nem halt meg gyerekük. - Akkor szólalt meg Gyula bácsi nagyon halkan: Nekik ma halt meg a kislányuk. - Az asszony, aki évek óta könnytelenül, kiégetten gyászolta gyermekét, sírva fakadt és - megvígasztalódott. De a Vígasztaló vígasztalta meg.

Szeretettel,
álomhajós