Az ősi hajóábrázolások terén óvatosságra int egy majd hatvanéves eset.

Alekszander P. Kazancev orosz író a „Csillagok küldötte” c. oroszul megjelent írásában (ami Vendégek a Kozmoszból c. novelláskötetében jelent meg 1963-ban) számos fotót mutogatott arról, hogy idegen űrhajósok jártak az ókorban a Földön.

A leningrádi Ermitázsban látott két etruszk kámeát (gemmát). Ezeket elég sajátosan magyarázta.

 

Az egyiket (18-as kép) egy búvárhoz, vagy még inkább egy űrruhát viselő kozmonautához hasonlítja. Hasonlókat talált a szaharai sziklarajzokon.

 

A másik (19-es kép) kámea egy „…ősi hajót ábrázol – magyarázza Kazancev –, valamiféle gályát, de… nincsenek evezői, a művész egy közismert hajó körvonalait adta neki, de az evezők helyén, valamiféle sugarakat mutat a hajó hátulján”.

Csakhogy 1963 tavaszán M. A. Voronyin is elkezdett szimatolni az ügyben, s szerinte a gemmákon ábrázolt lények vagy hajók az évszázadok során átestek a sematizálódás fázisain. Csak ezáltal vált az ember „űrhajóssá”, a tengeri hajó pedig „űrhajóvá”. A cikke megjelent a Priroda szovjet újságban, amit egy magyarra is lefordítottak (lentebb adom a szövegben előforduló képeket is, amiket ő magyaráz):

    „Az itáliai gemmakészítők stíluséra a legnagyobb hatást a görög gemmák gyakorolták. Azonban az etruszk mesterek az idők folyamán kidolgozták a maguk sajátos stílusát, a globolót, annak a vésőnek a nyomán nevezik így, amelyet az e stílusban dolgozók előszeretettel alkalmaztak a gemmák elkészítéséhez. Ezzel a vésővel félgömb alakú bemélyedéseket vájtak a kőbe, és a kép gyakran másból sem állt, mint különböző nagyságú, egymással össze sem függő korongocskákból. Ez a stílus a korábbi realisztikus ábrázolás nyomán fejlődött ki, és vált eredetivé, teljesen megszabadult a görög minta-képek hatásától. Az ilyen stílusú gemmák – a történészek szerint – az i. e. IV-III. század végéről származnak.

     A globoló stílus igen leegyszerűsített, nem reális, sematikus, és nem világos ábrázoláshoz vezetett. Az ember fejét például egyetlen kerek bemélyedéssel ábrázolhatták, amint ez igen jól látható azokon a képekért, amelyek ezekről a gemmákról készültek A kisebb részletek tökéletesen eltűntek. Az alak, ahogyan kitöltöttek és egyesítettek egymással néhány mélyedést, végül is „búvárruhás ember”-re hasonlít.

      Az 1. ábrán egy archaikus görög gemma látható az i.e. VI. századból. A futó Héraklészt ábrázolja. Az ábrázolás teljesen realisztikus, a 2. ábrán ugyanebben a pózban, egy etruszk harcost láthatunk az i. e. IV. sz.-ban készült etruszk gemmán. Az ábrázolás már sematikus, és végül a 3. ábrán ugyancsak etruszk gemmát látunk az i. e. IV. sz. végéről, ugyanazt ábrázolja, azonban globoló stílusban. Ezt az ábrázolást nézik valahogyan űrruhás asztronautának. Azonban ezen a három képen kiválóan látható, hogyan váltotta fel az egyik művészi stílust a másik. A stilizálás hatása alatt a hajóábrázolás ugyancsak sematikussá és meglehetősen absztrakt jellegűvé vált. Ha azonban egy sor ilyen ábrázolást összehasonlítunk egymással (4–7.), akkor könnyen láthatjuk, hogy ugyanaz a részlet, mint egyszerűsödött le, és mint stilizálódott.

     A 4. ábrán realista stílusban ábrázolt hajót láthatunk. Ezen a gemmán a görög művészet erős befolyása tükröződik. Itt még a hajó minden alapvető fontosságú részletét megtaláljuk. Az orrán egy fantasztikus tengeri ló feje látszik. Ez a fej a gálya felé fordul, akkoriban még ez volt a szokás. A tatot ugyanennek az állatnak stilizált farka díszíti. Az árbocok, a vitorlák, a kötélzet, az evezők igen reálisan ábrázoltak. A hajó orrán, az alsó fedélzet magasságában az általában rézzel borított sarkantyú van, amellyel annak idején az ellenséges hajókat igyekeztek meglékelni a tengeri ütközetekben. A tatnál a kormányt is megtaláljuk. A következő gályán (5.) a fedélzeten árbocok helyett hadi jelvények állnak, és meglehetősen sematikusan ábrázolják a részleteket. Például a gálya orrán a lófej erősen leegyszerűsített. A tat dísze, a farok, igen vázlatos. A 6. ábrán látható hajó már a globoló stílus erős hatása alatt készült. A lófej az orron egyszerű koronggá vált, ugyanígy ábrázolták a taton a farkat is, egy korong és két vonás. A 7. ábrán látható gálya már teljesen globoló stílusban készült. Ezt a gemmát az i. e. II. század végén, vagy az i. e. I. század elején faragták, minden valószínűség szerint nem etruszk munka, azonban az bizonyosnak látszik, hogy dél-itáliai eredetű. Ez az az ábrázolás, amit a fantáziátok kozmikus hajónak látnak, „a reaktív robbanások jellegzetes sugaraival”. Ilyen módon szerintük „a reaktív kisülések”, amelyek ezen az ábrázoláson láthatók, előre „hatják a hajót”. Ha az előzőekkel összehasonlítjuk, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy a hajó tatja ott van, ahol a köröcskét látjuk a három vonással. Így ábrázolták sematikusan a tengeri ló farkát. Igen! És nem hihető az, hogy csak a legújabb technikában alkalmazott reaktív hajtóművekből kiáramló gázok ábrázolása már a legősibb időkben ismeretes lett volna. Az itt látható képeken jól látszik vagy lemérhető, hogy a gálya egyazon részének ábrázolása, mint változott a művészetben. Megfigyelhetjük, hogy az utolsó ábrázoláson már hiányoznak a gálya evezői. A gemmákon levő ábrázolásokban „űrhajót” és „űrruhás asztronautát” csak az láthat, aki nem ismeri az antik gemmák fejlődéstörténetét, és nem is törekszik azokat megismerni, s könnyelműen olcsó szenzációkat hajhász, és éppen ezzel megzavarja azokat az embereket, akik nem járatosak e kérdésekben.”

 

 

Így egymás mellé rakva, persze könnyű elfogadnunk Voronyin nézőpontját, de a hajók esetében kicsit tendenciózusnak érzem. Másrészt valahogy érdekesnek tartom, hogy az etruszk gályán nagyon hasonló oszlop valamint vallási jelkép áll a rúd végén, mint a 3000 évvel korábbi "sumér" hajón..