Én savasodásból vagyok a legjobb. 🙂

Ráadásul már elég korán elkezdtem laborba járkálni, így az is tisztán látszik, hogy edzettségemmel hogy javul a helyzet.

Első laborjaimon az látszott, hogy alapjáraton is magasabb a laktátszintem, mint egy normális embernek. Még olyan furcsaság is előfordult, hogy bemelegítés és az első lassú lépcső után csökkent a laktát a nyugalmihoz képest. (Itt lehet, hogy késésben voltam a laborból és sietve sétáltam. Nemtom biztosra)

Laktátküszöböm is alacsony (most nemtom mennyi lehet), de korábban a 6perces átlagtempó fölött is simán elsavasodtam.

Ez abból áll nálam, hogy farizomtól lefelé elkezdek lemerevedni. Rendesen fáj is, ha erőltetem és egyre furább a nozgásom.

A legutóbbi maratonnál ezt nem éreztem egyáltalán, de az asszony mondta, hogy a mozgásomon az utolsó 14km-en már látszott, hogy nem olyan, mint az elején.

Az is hozzátartozuk az igazsághoz, hogy laborban, a rövid sprinteknél nem ez a fajta savasodást érzem. Ott egyszerűen úgy erzem a gyors részen, hogy már nem vagyok ura teljesen a mozgásomnak és leesek a padról, ha nem állok meg. Ja, és meg is fulladok közben.

Azt jó lenne tudni, hogy a savasodás és a frissítés milyen viszonyban vannak.