Fogd egy kicsit vissza magadat! Pont rád céloztam, amikor azt írtam, hogy olyan emberek is véleményt nyilvánítanak sok anya tetteiről, akiknek jelen pillanatban még halvány segéd fogalmunk nincs arról, hogy mit jelent szülni.
Hogy a saját szavaiddal éljek: "Ne magyarazd felre, amit mi vilagosan megirtunk."
Nem azért szültem kórházban, mert azt hittem, hogy otthon nem lesz jó. Hanem azért mert nem AKARTAM otthon szülni. Lehet, hogy én nem jártam Geréb Ági fantasztikus tanfolyamára, és még nem éltem át, hogy mennyire jó, amikor a szomszédok megjegyzik, hogy nem hallottuk a sikolyokat; hogy még nem moshattam magam után a véres lepedőket sem, mindezt persze lágy, andalító zene mellett félhomályban, esetleg a nagyobbik gyerek szeme láttára. De nem is AKARTAM.
Te még nem szültél kórházban, úgyhogy neked erről nincs pontos információd, akárhogyanis fogsz dönteni, az legalább annyira prekoncepció lesz. Ha otthon szülsz azért, ha nem azért. Jelen pillanatban Te, még csak mások elmondása alapján tudod megítélni, melyik verzió mit jelent.

Idéznélek:
>Szerinted az egy anyanak mindegy, hogy egeszseges vagy serult gyereket nevel? Eppen a >gyermekunkrol valo legjobb gondoskodas vezerel minket, amikor annyit "ragodunk" azon, hogy >milyen korulmenyek kozott szulessen.
Ismét csúsztatsz. De hát ez is megszokott tőled. Nem magyarázom el újra a szavaimat, mert értelmetlen. A te felelősségérzeted mindenesetre ezen a téren amúgy is hiányos: Minek az az AFP, majd én felnevelem ha sérült is, mert ezt már korábban is megtettem. Kikéred magadnak, hogy egy orvos azt feltételezze rólad, hogy nem vagy képes egy Down-kóros gyereket felnevelni. Ez idáig mind szép és jó, de hogyan fogsz tudni megbocsátani magadnak, ha szülés közben fellépő komplikáció miatt szenved sérülést a gyerek, pl. rövid köldökzsinór. A szülés normálisan halad egy ideig, aztán a gyerek nem tud kijönni, mert nem fér ki, eközben a köldökzsinór vérellátása akadozik... Nem óhajtom folytatni.

Egyébként egy kérdés? Hol neveltél halálukig sérült gyerekeket? Annál a cégnél, ahol az első 5 közé tartoztál, de mégis ki akartak rúgni, amit természetesen az állapotod miatt nem tudtak megtenni és ahol attól tartottál, hogy krezollal kell a raktárban lakkot mosnod?

holist!
A stílusod az állítólagos visszafogottság ellenére is meglehetősen alpári, dehát tőled nem is vártam mást. Mint egy" érzelmileg megnyomorított, saját életéért felelosséget vállalni nem képes és nem is hajlandó birka rabszolgák gyülevész hada"-ba tartozó nő azért megosztom veled a véleményemet újabb "remekművedről"
Mit fogsz csinálni, akkor ha a nagyobb gyerekeid esetleg azért nem akarnak majd gyereket, mert végig kellett hallgatniuk a mamát? A barátnőm anyjának a testvére ezért nem akart sohasem. Egy ideig nem értette, majd egy pszichológus segítségével hipnózis terápiával kiderült. Hallotta a mamáját szülni. Nem volt neki felemelő élmény.
Lehet, hogy Te azt gondolod, hogy egy 0-7 éves korban lévő gyerek elég érett ehhez. Hát nem. Ez a korosztály nem képes elvonatkoztatni a valóságot a fantáziától, a mesétől. Élő példa a 8 éves öngyilkos kisfiú. Nem hiszem, hogy meghalni akart, egy ekkora gyerek akkor sem fogja fel igazán a halált, hogyha többször értelmesen elmagyarázták neki, csak egy kicsit ráijeszteni a szülőkre. Vagy miért kezd el egy óvodás kisfiú lövöldözni? Azért mert ezt látja a TV-ben, és azt is, hogy ott a színészbácsik utána felkelnek és továbbmennek.
Amúgy se képzeld magadat ennyire fennkölt, nagytudású, mindenek felett álló valakinek. Szálljál már vissza a földre. Kopernikuszból, Galileiből, Einsteinből nem rohangált és rohangál több ezer a Földön. Nem vagy jobb semmivel sem a többséghez képest.
Ja és még egy. A kompetenciád. Az az, ami nincs a témában, mert akárhányszor is szülhetett a feleséged, és te akárhányszor is voltál mellette. NEM TE SZÜLTÉL: